Roston sült süllő

Szia Manóvezér: én csak kitaláltam, hogy mit együnk az étteremben.
Ezt választottam.

Szia Ági!

A tegnapi süllő nagyon finom volt, szálka nem volt benne, csak a könnyedén leválasztható gerinc. Ketten ettük, semmi köretet nem kértünk hozzá. Nem tudom, mitől lett piros, talán a paprikás liszttől, amivel bedörzsölte a szakács. ilyen haltól nem vélek. Sajnos a képen nem jön ki olyan szépen, mint a valóságban volt, mert ezt a halat egy hal alakú fatálon szervírozták.

Igen finom, száraz fehérbort ittunk hozzá: Chardonnay-t.
Az is nagyon jó volt, és az egész este jól sikerült, este 10--ig eldumálgattunk.

Szia nannanat: nagyon jó választásnak bizonyult. A meghívóm beüzent a szakácsnak, ha nem lesz ropogósan omlós, nem fogja kifizetni. :)))))

Hát nagyon kitettek magukért, apait, anyait beleadtak.

Szia traxi: Igen a Fogas étteremben voltunk. Nem is tudtam, hogy ez ilyen elegánst hely. Most voltam ott először életemben. Remélem, nem utoljára

Szia fat: ebben aztán nem volt szálka, nyugodtan lehetett enni. Olyan gyönyörűen szervírozták, hogy eszembe jutott, jaj, ezt le kéne fotózni. Akkor nagy nevetések közepette úgy-ahogy visszarakosgattuk a citromkarikákat a fotózáshoz. Csak a gerincét és a fejét hagytuk meg.

Hát ez "Fogas" kérdés. Ragadozó hal nem lehetett, ahhoz kissé kerek volt, talán ponty? A keszeg szeme helyét piros arannyal töltötték ki, a fatálon lila hagyma, reszelt sárgarépa, kígyóuborka és citromszeletek voltak körbe körbe. Úgy néztem, hogy petrezselyemmel is megszórták egy kissé a kisütött halat.

Ági, az biztos, hogy hamarosan megyek én még oda enni, mert Jutka is biztos szeretné ezt a remek helyet kipróbálni. Bár nem olcsó hely: a tegnapi hal árán vasárnap négyen ebédeltünk egy másik vendéglőben.

Ági: engem nem zavart a feje, sőt, inkább érdekes volt, de meg nem ettük, az biztos. Ági, ha legközelebb megkérdezem, hogy milyen halat ábrázol a tányér. :))))

Ezt a vacsorát nem én fizettem, hanem aki meghívott.Mindig nagyon gavallér velem. Nekem sosem lenne pénzem ilyen helyre menni.

Értem már fat: megmondom őszintén ez után a remek vacsora után nem is gondoltam arra, hogy a lekopasztott gerincet és a fejet le kéne fotózni. majd a legközelebbit, mikor Jutkával megyek, de azzal júniusig várni kell....

Ági: mindkét felvetésedre igen a válaszom.
Élő zene nem volt, zenészeknek való helyet sem láttam, de nagyon puccos hely, az biztos.

Ági, a mostani fiatalok nem éttermekben szórakoznak, hanem a diszkóban és a Mac Donaldsban esznek. Fogalmuk sincs, milyen hangulatos cigányzenére vacsorázni és aztán táncolni, netán énekelni, mulatni stb.
Arról sincs fogalmuk, hogy egy zenés cukrászdában, vagy lokálban milyen hangulatos a zongora és dob kettőse.

De a vendéglősök is megváltoztak. A zenészek és a tánc helyére további asztalok férnek be, ahol további vendégek tudnak ebédelni, vacsorázni. Különben is az élő zene nagyon drága lenne, képzeld el, aki 12-16 évig tanult zenét, nem áll oda egy füstös, vendéglőbe bazseválni. A rossz zenészek meg inkább elriasztják a vendégeket.

Szia Atis, köszi, hogy benéztél hozzám. Nagyon finom volt a vacsi, ide még muszáj lesz visszajönni.....

Ági, ezt a jelenséget ismerem, mert Sopronban is ugyanígy volt. Ma már lámpással sem találni zenés helyeket. A bár, lokál, meg effélék ma már nem is léteznek. Így volt, hogy egy kávéval, vagy egy kis konyakkal szinte egész éjjel el lehetett szórakozni.

Ha jöttünk haza kirándulásról, beültünk egy zöldvendéglőbe, megebédeltünk (30.- Ft-ért) 4 órakor már megszólalt a zene, és mi roptuk egész estig. Hiába no, az igazi természetjárók a parketten is megállták a helyüket.

Én a fantasztikus, jó zenés kerthelyiségeket is hiányolom. Sopronban, csak a Lőverekben három ilyen is volt:
"Alm" (magyarul: alpesi legelő), a Sweizer Haus és a Nika. Fantasztikus jó helyek voltak, a Nika még az 1980-as években is működött. Mondanom sem kell, hogy már egyik sem létezik. Nekem az Alm kerthelyisége tetszett a legjobban, a Lőverek szívében, nem messze a Taródi vártól, remek schramli zenével.

Igen, ez határozottan nosztalgia.

Ági: a zene "visszahozása" a vendéglátásba nem megy központi utasításra. Megfelelő körülmények is kellenenének.

Az igazsághoz tatozik, hogy a magyar emberek lassacskán leszoktak a szórakozásról és a jókedvről. Túlságosan búsmagyarok lettünk.

Hát igen, pedig állítólag még japán génjeink is vannak. Jó lett volna ezt a jó tulajdonságot hordozó gént örökölni.

Gondolod, hogy a gének is kopnak? :))))
Annyira irigylem az osztrákokat, azok annyira kedélyesek. De szerintem ez nem gén kérdése, mert nekem minden génem három négy nemzedékre visszamenőleg bizonyíthatóan Sopron környéki német. Mégis, akik 10 km-re nyugatra laknak tőlünk, ugyanazokkal a génekkel sokkal vidámabbak és derűsebbek, mint mi.

Köszi Zsuzsa, remélem nyáron folytatódik ez a gasztronómiai sorozat:)

Ági. valószínűleg. A kollektív gondolkodással lehet baj, vagy nem is tudom hogy kell ezt mondani.

A pszichológusok ezt jobban tudják, mert gyakran tárgyalnak arról, hogy "beteg a magyar társadalom"

Hát nagyon ránk férne egy rózsaszín szemüveg. De majdnem mindenkire. Képzeld, milyen jól néznénk ki, mindenki egyformában. :))

De akkor talán az lenne a baj.

:)))))
Ma jöhetne megint az a süllő, máris éhes vagyok. Elég gyatra ebédem volt, ráadásul szomjas lettem tőle. Vedelem a vízzel hígított őszibaracklét.

Ági, nagyon vonzóak tűnik, amit írtál, mennék is szívesen, de péntek este általában "Éduázok". Az a szülők szabadnapja. Anyuka megy népi táncolni, apa meg a haverokkal egyet sörözni.

Valamilyen Mézga Aladár trükkel nem lehetne idejuttatni?

Tényleg! Jó ötlet!

Köszönöm. A választásaimból általában jó dolog sül ki, a főzésemből nem mindig:))))