Zászlós csüdfű (by kelepeti)

Köszönöm Ági, ez amolyan "lehasalós" fotó, a virág nem emelkedik a fű fölé. Le kellett tennem a földre a gépet, élesíteni viszont csak úgy tudtam, hogy én is a földre huppantam. Alig bírtam felállni, mert kapaszkodó az nem volt.

Én meg olyan vagyok, mint Münhausen báró. Saját hajamnál fogva húzom fel magam:)))))

:))))

Hát szó ami szó, a koromhoz képest tényleg nem panaszkodhatok. Ha lehajolok, még egyenes lábbal elérem a lábamat, fél lábon nem billegek stb.

A fiatal barátaimnak én vagyok a példakép, hogy szeretnének ilyen kondíciót ebben az életkorban.....
Pedig a kiránduláson, úszáson és kerékpározáson kívül tényleg semmiféle sportot nem űztem.
Főleg nem versenyszerűt.

Sejtem mire vársz:)))))
Most jöttem meg a belvárosi fotózásból, és azt hiszem, elég izgalmas képeket készítettem, legalábbis remélem. Most letöltöm és megnézem. Képzeld, találtam egy ablakot, ahol belátni a Tűztorony alatti feltárásokba. Én nem is tudom, hogy min áll tulajdonképpen a Tűztorony, mert az alja össze-vissza fel van ásva. Egyszer csak összedől. Már kiszámítottam, hozzám nem ér el, mert kb. 50 m magas a torony, én pedig minimum 150 m-re lakom tőle......
Legfeljebb a szomszéd, lakatlan ház kísértetei izgathatnak fel.....

Zsüzsü! Ezek természetes dolgok. Én is tele vagyok régi szerelmekkel, régi emlékekkel....
És olyan szép és boldogító arra az időre visszagondolni.

Zsü! A látszat néha csal....
Bár egész életemben bátornak és tettre késznek kellett lennem, hisz egyedül neveltem fel a fiamat. Ez ment is sokáig, de az idők folytán ebből sokat vesztettem.

Azt mondják, idős korban az ember bölcsebb és belenyugvóbb lesz, pedig egy fenét. csak megtanul az ember hallgatni és csendben lenni. Talán ezt nevezik bölcsességnek.

De oda nem értem még el, mert ma is rászóltam egy gyerekre a szökőkútnál, hogy ne dobáljon köveket a medencébe, azért döglik be időnként. (Pedig láttam, hogy ott ülnek a szülei, de nem szóltak. Szerencsére engem sem vertek meg. )

Nem rombolom le, mert rengeteg előnye van az idős kornak. Most hirtelen egy sem jut eszembe, de van, ez kétségtelen.

Stramm anyukád volt!

Engem meg Budapesten támadott meg egy szatír. Kész szerencse, hogy akkor még a tűsarkú cipő volt divatban, mert a fémsarokkal teljes erővel belerúgtam a két lába közé. Üvöltve eltűnt az erdőben, én pedig hazamenekültem az üdülőbe. . Később visszamentünk a tetthelyre a cuccaimért (táska stb.) minden ott volt, semmit nem vittek el.

A tettes később meglett, én azonosítottam, kiderült, hogy sok ilyen ügye volt ,de nem mindenki merte feljelenteni.
Én igen.

Látod Ági,ez az egyik előnye az idős kornak....

Ez borzasztó lehetett. Kész krimi. És meglettek a tettesek? Az én kalandom szerencsére nem volt ennyire tragikus kimenetelű, mert kiderült, hogy csak molesztálta a nőket, már aki hagyta magát. De azért nem szívesen tanúskodtam....

Zsü! Mindenképpen érdemes optimistának lenni. Például idős korban csak az első lámpáig cipelik az embert, ott elengedik....:))))))

Na ugye, én megrögzött optimista vagyok.....
Ez most már teljesen biztos...

De azért lázadozok erősen. Még mindig nem csinálhatom egész nap azt, amit szeretek. Pld. fel kell kelni, tisztálkodni, öltözködni, gondoskodni a kajáról, takarítani, mosni, ágyneműt lehúzni, főzni (szombat vasárnap) barátságosnak lenni hétfő 0 órától vasárnap 24 óráig) stb. .....

Zsü! Az életkor olyan relatív fogalom, hogy el sem tudom mondani. Mikor dolgozni kezdtem, volt egy kolléganőm, aki akkor 37 éves volt, férje az 56-os események miatt börtönben ült. Akkor őt olyan idősnek találtam, hogy kevés híján lenéniztem.
Az évek során ahol dolgoztam a legidősebb voltam a kolléganőim között. Mikor nyugdíjba vonultam, olyan öregnek éreztem magam, hogy ihaj....
Ha most megnézem azokat a képeket elképedek, hogy Istenem, micsoda jó nő voltam még akkor. És lehet, hogy 10 év múlva ugyanezt mondom a mostani képeimre.....

:D:D:D:D:D

Köszi!

Igen, meglepő volt, ahogy ott virított (szár nélkül) a fűben. Köszi, hogy benéztél hozzám, és köszi a kedvenceléseket.

Szia kelepeti: köszi az azonosítást. Máris javítom a kép címét.

Így szokás az indán:))))