Régimódi zár és kilincs

Hú de régen láttam már ilyen zárat! Csodálom, hogy nem cserélted le felújításkor. Biztosan jól szuperál.

Üdv!
Én a helyedben leszerel(tet)ném, leolda(t)nám róla a festéket, szépen drótkoronggal megtisztít(at)anám az alkatrészeit, szépen összerek(at)nám némi kenőanyag használatával, majd hogy az eredeti állapota megmaradjon jöhet 2-3 réteg színtelen védőlakk, és mehet vissza a helyére, ugyanezt megtehetnéd az ellendarabbal és az eredeti vasalatokkal is - ha a kulcsa nincs meg, akkor egy jó lakatos készít hozzá :-)
Ps.: borzalmas nyelvhelyességmentes mondat lett :-)

Ismerős a zár, valóban ez az egy ami a Zsófi néniből megmaradt, amit meg a megszállottságról írtál, az is igaz, mert az idei útólsó kirándulásomnál, egy társam megjegyezte, hogy én mindent fotózok, ami igaz is volt, de minden kattintásnál tudtam, hogy ki fog örülni neki a gyűjteményébe....

Tacsi, köszönöm, nagyon szeretem.

Jók biza.

Tacsi:...és ha csuf egy soproni kirándulása során olyan szakértelemmel, ahogy írta, meg is csinálná?...pompás darab lenne!...így viszont patinás!

Tacsi, találtam a kilincsre egy szép ídézetet, már nekem szép. A régi zár, emlékeket zár, vagy kitár.
A szerző Dragoncat, a vers c. Kilincs

Utat végleg zárni kevés a kilincs,
oda kulcs kell és zár – s az ember szelektál –,
tudatunk mélyén kulccsal nem zárunk,
s az emlékek jórésze néha visszajár.

Amíg csak kilincs van, esély is van,
hogy út lehessen – ha nagyon kell – a múltból,
oldás, kérés, magyarázat, áldás,
kiáltás serkenjen feneketlen kútból.

üdv. Tacsi, most is szeretem Szabó Lörincz, Ady, szerelmes versei és nem csak. Egy sor, egy jó versből, vigasztal, bodoggá tesz, emlékeztet, jövőt mutat, nyugtat.stb.
Minden nap, olvasok egy-egy verset, nem tanulom meg, de ha olyan próblémával találkozom, bevillan és akkor kutatni kezdem, és újra olvasom.