_
A megtollazott kőhattyú

A megtollazott kőhattyú

tacsifoto

tacsifoto képei

  • 2011. jan. 16.
  • 1594
  • 1
  • 12
  • beágyazás
    XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
  • Copyright
A szobor Sopronban, a Hunyadi-Béke út kereszteződés alkotta kis téren van, az egyetemi ifjúsági ház előtt. A Nyugat-Magyarországi Egyetem selmeci hagyományok szerint élő végzős hallgatói a Valéta Szakestély keretén belül tollazzák a hattyút, az alábbi egyetemi legendára emlékezve:
Egy készületlen diáknak azt mondta a vizsgáztató professzor.
- Barátom, maga akkor megy át a vizsgán, ha a kőhattyú kitollasodik. A jó humorú diákok ezt megtudván, csirizzel és libatollal felszerelve, éjszaka folyamán megtollazták az akkor még az Orsolya téren álló kőhattyút.
Másnap, a kitollasodott hattyút látván a tudományok szigorú, de nem kevésbé jó humorú professzora a diákot átengedte a vizsgán.
Úgy tudom, mindmáig ez az egyetlen soproni eredetű egyetemi hagyomány.

Ági mama   2011. január 17.

Nagyon tetszik a kép is a történet is. Van egy hasonló történet az én diák éveimből is. Lényege, hogy osztályvizsgán megbuktatta a töri tanárom az egyik srácot. Ez a tanárom a városért rengeteget dolgozott, akkor kezdte a néprajzi múzeumnak és Bocskai múzeumnak gyüjtögetni az anyagot./60-as évek eleje/ Ez a fiú gondolt egyet és hozott egy valódi hortobágyi szűrt a múzeumnak., amiért persze kapott egy 5-öst. Ezzel persze javult az eredménye, mehetett érettségire, ott meg kihúzta a Honfoglalást!. Mit mondjak jobb eredménye lett, mint nekünk akik végig magoltuk a 4 évet. A tanárom meg csak nevetett , ugy, hogy még a száját is eltakarva potyogott még a könnye is a nevetéstől, csak ennyit mondott "ha megnyerte hadd vigye"! Egyébként nekem a legkedvesebb tanárom volt aki csak valaha tanított. A múzeum már hatalmassá nőtte ki magát. Hála neki.

distance   2011. január 18.

Nagyon jol informalva vagy mindenrol. Nagy élvezettel olvastam a humoros sztorit.

tacsifoto   2011. január 18.

distance: az a helyzet, hogy egy nagyon kedves ismerősöm, az Erdészeti Múzeum egyik munkatársa volt ebben a segítségemre. Mint egykori, "selmeci hagyományok szerint élő" egyetemi diák, és mint a múzeum munkatársa jól ismeri ezeket a történeteket. Küldött egy hosszú cikket is a kőhattyúról, azt foglaltam össze rövidebbre.

distance   2011. január 18.

Az ilyen kellemes és szines egyének baratsagat megkell tartani.

tacsifoto   2011. január 19.

Meg is tartom, mert az évek múlásával e nélkül is csak fogynak a jó barátok, ismerősök.

distance   2011. január 24.

Tacsi: Még azt is tudnod kell hogy ezek az egyetemistak nagyon jol tudtak tancolni. Én minden Baljukra elmentem.
Persze Anyukam volt mindig a Garde Dame.
Hej de szép napok voltak azok. Reggel 6-oraig vertuk a port.

tacsifoto   2011. január 24.

distance: a mostani egyetemisták már nem azok a kimondott úri emberek, legalább is sok vandál, ivós, ordibálós van köztük.
Még mindig van Balek bál és Valéta bál, azok biztos jó színvonalúak. Ma már nem divat a gardedame.

distance   2011. január 25.

Valtoznak az idok, valtoznak az emberek.
A May Sanyi szokta mondani: Ez nem egy generacio
hanem egy Degeneracio!

tacsifoto   2011. január 25.

Ez jó és találó mondás, szerencsére nem minden fiatalra vonatkozik.

csiga32   2013. június 20.

Köszi a tollas képet is, - a történetet soproni lévén ismertem.

Indafotó
Kedvencnek jelölték
Gyűjteményekben
Albumokban