Pusztuló értékek 3.

A rendszerváltás után, a műszaki zár lebontásakor valakiknek az a zseniális ötlete támadt, hogy kilométerekre az utolsó lakott településtől és buszmegállótól, az egyedülálló szépségű Hidegvíz-völgyben, közvetlenül a Rák patak mellé, az elárvult és elhagyott határőrtiszti lakások közelében Népfőiskolát építsenek.

Ezzel kapcsolatban nagyszabású, költséget nem kímélő építési terv készült és hamarosan meg is indultak a munkálatok. Sok-sok tízmillió forintot öltek ebbe az építkezésbe, míg lassacskán rájöttek, hogy a terv nem megvalósítható, hiszen egy elárvult villanyvezetéken és egy keskeny aszfaltúton kívül semminemű infrastruktúrája nincs a környéknek. Se víz, se szennyvíz elvezetési lehetőség. Nincs telefon és televízió vételi lehetőség, sőt a mély völgyben a mobil telefonok sem működnek. Nincs autóbuszmegálló (az úton el sem férne egy autóbusz) nincs üzlet és még sorolhatnám hosszan, mi minden hiányzik ott egy jól működő, bentlakásos népfőiskola működéséhez.

Így aztán a kezdeti lelkesedés lelohadt, és az építkezés abbamaradt. Drótkerítéssel bekerítették és pár évig kutyákkal őrizték, de már az sincs. A hatalmas, befejezetlen épület lassacskán szétmállik, fokozatosan visszaveszi a természet, és idővel el fog tűnni az erdőben, valamint villámgyorsan eltűntek és felszívódtak azok az illetékesek, akiket mindezekért felelősségre lehetne vonni. Vajon Budai úr megpróbálta megkeresni őket?