A vár Salgótarján egyik városrészében, Somoskőn a Medves-hegység egyik vulkanikus kúpján található. Erről árulkodnak az erődítmény szép fekete bazaltkövekből álló falazatai is, melyekhez az Északi-középhegység gazdag bazalttakarói jócskán biztosították az építőanyagot. Korai vármagját a Kacsics nemzetség emeltette a XIII. század második felében. Az Árpád-házi uralkodók férfiágának kihalását követő anarchikus belháború idején (1301 után) a vár Csák Máté tulajdonába kerül, majd 1320-ban Anjou Károly király foglalja vissza a seregével, és ezt követően az erdélyi vajda, Szécsényi Tamás báró és a leszármazottai lakják az épületet a XV. század közepéig. 1756-ban a török hódítók foglalják el a várat, akik 1593 őszéig birtokolják, majd az 1682-es füleki ostrom idején a támadó tatár lovasok felgyújtották, ezzel a vár elvesztette hadi fontosságát. A vár helyreállításának az 1970-es években kezdtek neki, ekkor jelentős mértékben átépítették a védőműveit, és ekkor emelték a hatalmas ágyútornyait is, de a további helyreállítási folyamatok félbeszakadtak, és azóta is a helyzete változatlan. A várhegy oldalában található a legszebb geológiai látványosságot nyújtó híres bazaltömlés, a bazaltorgona, és a letöredezett vulkáni tufából keletkezett kőtenger, ami a bazalt természetes mállása és a lejtőn való gravitációs lerakódása folytán keletkezett. Jelentős része jégkorszaki eredetű, kisebb hányadát a vár építkezése során keletkezett építkezési törmelék alkotja. A Medves-hegység az Északi-középhegység részeként a Nógrád-Gömöri bazaltvidékhez tartozik, amelyben 100-nál több önálló bazaltterület található, a többségük szlovák részen helyezkedik el. A kúpszerű hegyeket és lapos fennsíkokat létrehozó bazaltvulkánok több szakaszban, eltérő jelleggel működtek. A Nógrádi-medence legszebb formájú vulkáni kiemelkedése a Medves-hegy, amelyet meredek gerincek és mélyen szántó völgyek tagolnak. A feltörő lávából keletkeztek a többnyire oszlopos szerkezetű bazaltcsúcsok. A várból gyönyörű kilátás nyílik az egykori Macskalyuk kőbányára, amely évtizedeken keresztül hazánk legnagyobb kőbányája volt, a holland származású Janssen Alfonz nyitotta meg 1880-ban. A kőfejtő az 1930-as években élte virágkorát, 1500 embert is foglalkoztatott. A XIX. századi kőbányászat fellendülésével ebben a bányában is szintén a bazalt kitermelése volt jellemző. Az általánosságban utak és terek kövezésére használatos, szögletesre faragott és domború felületű bazalt kő, a macskakő ebből a bányából származik, ezért hívják „macskakő”-nek, vagyis a macskakő a macskalyuki kő rövid megnevezése.A medvesi bazalt és bazalttufa felhasználási területe Budapest és a Dunától keletre eső országrész volt. A faragottkő 80%-át Budapesten hasznosították, de bőven jutott belőle Bécs és Párizs utcáira is. A zúzottkő 50%-át a megye úthálózatának korszerűsítésére használták fel. A bányászott terméskő 70%-át a vízügyi és az útépítő vállalatok, 30%-át a megyében folyó lakásépítkezések kötötték le. A macskakövet az 1960-as évektől kezdte kiszorítani az aszfalt. Mindemellett Salgó várát is láthatjuk a távolban (54. kép), a vár csak erdőn keresztül gyalog közelíthető meg. A vár aljánál az Aradi vértanúk emlékművébe (55. kép) botlunk, amely a Tizenhárom Aradi Vértanú számára kialakított emlékhely, egyben zarándokhely is. Az emlékmű 2010. október 6-án került felavatásra, pont azon a napon, amikor Aradon 1849. október 6-án, az 1848-49-es szabadságharcban hősiesen harcolt 13 magyar tábornokot kivégezték. Az emlékmű készítője Szabó István dorogházi szobrász. Az emlékműtől kicsit feljebb a parkban megpillanthatjuk a Petőfi Sándor kunyhóját (56. kép), melyben az 1845. június 12-i látogatása során pihent meg Petőfi Sándor kiskőrösi magyar költő. A kunyhó a felújítását követően emlékkiállításnak ad otthont, és a körülötte elhelyezkedő park is a „Petőfi-emlékliget” nevet kapta. Itt láthatunk nagyon jó pofa kis fából készült vármaketteket a környékbeli várakról.