Lenti vára és környéke szinte a teljes magyar történelemnek a végigkísérője. Lenti városának területén fellelhető legkorábbi nyomok a római korból valók, amikor itt is lakott település volt, ezt Borostyánkút közelsége bizonyítja. Lentit egy 1237-es feljegyzés „Nemith” néven említi. Lenti határában a XIII. század elején a Kerka-folyó árterében elkészült a szigetekre épült mocsárvár, ami nehezen bevehetőnek számított. A Lenti (Nemthi) vár építésének ideje, az építőjének neve és a vár alaprajzi elrendezése ismeretlen, még nem történt meg a vár teljes feltárása. A vár az évszázadok során többször átesett az átalakítások folyamatán. A várhoz egy hatalmas, 10 hektáros terület tartozik. Eredetileg fallal zárták le az épület előtti teret, amit egy megmaradt bástya téglaalapja bizonyít. A vár egyes részeinek felhasználásával emelték a XVIII. században a barokk stílusú L alakú magtárépületet, amely mára is épségben megmaradt, ennek végén jól felismerhető a vár egykori bástyája, a pincéjében is középkori részletek találhatók. A vár lebontott részeinek alapfalai a magtár szintje alatt vannak, a várat egykor övező vizesárok félköríves része ma is látható, ami jó moszatos, horgásztóként használnak. A vár eredeti felismerhető része a Kerka-folyó felöli szárny a bástyafal lőrésekkel. A várépületet az utóbbi időkben rendesen megváltoztatták azért, hogy raktárnak vagy gabonatárolónak használják. A vár első említése IV. László király 1278-ban kelt oklevelében történik, miszerint ekkor a vár romokban hevert, így feltételezhető, hogy a tatárjárást követő közvetlen években (kb. 1240-41-ben) építhette a terjeszkedő és gazdagodó Buzád-Haholt család, Haholt bán volt a vár akkori birtokosa. IV. Béla király a tatárjárás tapasztalatai alapján sorozatosan adott engedélyt a nagyuraknak várak építésére. A várnagy a Szalók nembeli Kaba I. Demeter („castellanus de Nemthy”) volt, akit Károly Róbert királynak az 1325. június 25-i oklevele említ, melyben a vasvári káptalant kiküldi hogy a várnagy által elkövetett emberölést vizsgálja ki. Ekkor a vár a Héder nemzetségből származó I. István fiának, Kőszegi II. János birtoka, aki 1327-28 között fellázadt, amiért a király Kőszeg, Sárvár és Németújvár mellett Lenti várát is elvette. A vár később Nagy Lajos király kezére jutott, aki a várat a hozzá tartozó falvakkal és birtokokkal együtt 1343-ban Haholt unokájának, Lendvai Miklósnak (Haholt István fia) adományozta, aki a királyné lovászmestere, az alsólendvai Bánffy család őse volt. Lendvai Miklós és örökösei, akiket a „Bánffy”-aknak neveztek, a várat évszázadokon át birtokolták. Ekkor az egyházi hálózat is jól kiépített lett, az 1343. évi adományozási oklevélben is le van írva, hogy Lentiben és a környékbeli 4 faluban templom, Mumorban pedig kápolna van. A XIV. század második felében Lenti már jelentős helyiségnek számított, Nagy Lajos idejétől (1342-82) jelentős fejlődésnek indult, főleg az állattenyésztés és a szőlőművelés lendült fel a településen, 1381-től Lentit a mezővárosok között már az első mezővárosként (oppidum) említik az oklevelek, ekkor mezővárosi rangot is kapott, amely átmenetet jelentett a falu és a város között. Általában egy-egy földesúr birtokolta, de bizonyos önkormányzatot is kapott. A mezőváros a vár körüli Belső Lentire és a tőle nyugatra lévő Külső Lentire tagozódott. 1524-ben Lenti már közel 300 lakosú volt, ezzel zalai viszonylatban népes helyiségnek számított. 1347-ben Nagy Lajos király Lendvai Miklós összes birtokait a Lindua (Lendva) és Nemthi (Lenti) várakkal együtt a királyi kúria felügyelete alá rendelte. Az 1387. június 9-i oklevél szerint a zalai konvent előtt Mykch bán unokája, László mester a Pölöske várában írt végrendeletében valamennyi vásárolt birtokát Nemthi várával együtt unokahúgára, Mykch bán lányára, Sárára hagyta. Az 1403. október 16-i oklevélben Zsigmond kiráy előtt Alsólendvai János fiai (István és János mesterek) és István bán fia (László mester) hozzájárultak ahhoz, hogy László fiának, Zsigmondnak a lányai (Dorottya, Katalin és Sára) mint fiúörökösként örököljék Lendva és Lenti várakat. 1405. augusztus 30-án azonban Zsigmond király parancsára a vasvári káptalan Nemthi vár egyik felébe az alsólendvai bán fia, László a fiait (Zsigondot, Istvánt a fiával, Lászlóval és Jánost), a másik felébe pedig Miklós bán a fiát, Lászlót iktatta be Zsigmond fiával. Tőlük a várat 1406. március 21-én Bosi Ördögh István fia, János mester vette zálogba. Albert király halálát követő zavaros időkben Lenti vára is a trónviszályok szinterei közé tartozott, 1440-ben Erzsébet királyné és Czillei Ulrik emberei foglalták el, majd 1 év múlva I. Ulászló ostrommal szerezte vissza (Czillei I. Ulászló fogságából történt kiszabadulása után más várakkal együtt visszaadni ígérte, amit valószínűleg nem tartott be, mert a király 1441. márcus 27-én a Nemthi vár alatt keltezi egyik levelét, és feltehetően ekkor ostrommal el is foglalja a várat). 1455-ben a Bánffyak az Ostffiakkal és a gimesi Forgáchokkal pereskedtek a vár és tartozékai felett. Az török hódoltság idején a vár fontos végvár szerepet töltött be, Kanizsa elestével (1600) Ausztriát védte a Radkersburg felé tartó török támadások ellen, az 1625. évi országgyűlés a várban osztrák (stájer) őrséget helyezett el, és Stájerország költségén védelmezték, majd az 1655. évi törvénycikk 360 lovas és 100 gyalogos katonát rendelt az őrség megerősítésére. A várat emellett többszörös vízgyűrű vette körül, a védelme annyira sikeres lett, hogy sohasem került az ellenség kezére. A palánkvár javításához szükséges fatörzsek egy részét a velemériek adták. Zrínyi Miklós a költő és hadvezér is több alkalommal (1641-44-ig) megfordult a várban, terve között szerepelt, hogy a szécsi-szigeti és lendvai várral egyesítve a 3 végvár erőit elűzi a törököt. A vár 1644-ben a Nádasdy család tulajdona. Ebben a várban tartotta lakodalmát 1570-ben a 23 éves Bánffy Miklós Zrínyi Ilonával, a nyalábi Perényi János özvegyével. Lenti várát az 1671. évi Weselényi-féle összeesküvésben való részvétel miatt elkobozták a Nádasdyaktól, és az alsó-lendvai uradalommal együtt a kincstárra szállt. Ekkor a Bánffy család női leszármazottai indítottak keresetet a birtokért, végül 1690-ben az Esterházy család részben tulajdonosi jogon és részben vásárlás útján a lendvai és a lenti birtok egyszemélyes tulajdonosa lett, és az is maradt két és fél évszázadon keresztül. A várat a hódoltság végén romboltatták le, felújítása az 1990-es évek elején történt meg, és azóta változatlan állapotban áll, egy zárták, azóta ismét nyitva, időként hajléktalanok is beköltöztek. A tetőcserepek egy része töredezett és lecsúszott, ezért az épület folyamatosan beázik. Időnként különféle rendezvények is előfordulnak itt a vár területén. Jelenleg a vár az állam tulajdonában áll, és ma is eladó.
- Összesen 21 kép
- Küldés e-mailben