Ez a szürke városi házak között kimagasló fehér épület a Podmanicky utca és a Vörösmarty utca sarkán áll, egykor szabadkőműves páholyként működött, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy páholyháza volt. A magyarországi János-rendű szabadkőművesség és a skót rítusú Nagyoriens 1886. március 21-én egyesültek, és létrehozták közös szervezetüket, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt, a nagymestere Pulszky Ferenc volt. Az I. világháború alatt a Nagypáholy hadikórházat működtetett a páholyházban, melyet az egyes páholyok tartottak fenn. A háború után az addig dinamikusan fejlődő szabadkőművesség a mindenkori hatalom támadásainak kereszttüzébe került. 1919. március 21. után a tanácskormány lefoglalta a Nagypáholy vagyonát és az épületet átadta egyes szakszervezetei részére. 1920. május 14-én a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) elfoglalta a páholyházat, majd május 18-án Dömötör Mihály néppárti belügyminiszter formálisan is betiltotta a páholyéletet. 1923. szeptemberében Rakovszky István belügyminiszter (a hajdani nagymester fia !) utasította a telekkönyvi hatóságot, hogy az épületet az OTBA (Országos Tisztviselői Betegsegély Alap) nevére írja át. Ugyanakkor a MOVE is a házban maradt, sőt és később az épületet a saját nevére íratta. 1945 februárjában még folyt Buda ostroma, amikor dr. Mezei Rezső azzal a javaslattal kereste föl Gerő Andort, hogy az Ideiglenes Nemzeti Bizottságtól igényeljék vissza a páholyházat és a kormánytól szerezzék meg a működési engedélyt. A Nemzeti Bizottság február 23-án vissza is adta az épületet a szabadkőműveseknek és azt ajánlotta, hogy próbáljanak megállapodni az oda már korábban beköltözött Nemzeti Parasztpárttal. A Nagypáholy helyzetét javította, hogy egy 1945. áprilisában kelt BM. rendelet újra legálissá tette a páholyéletet, majd egy december 15-i BM.-IM. közös rendelet a páholyház visszaadásának tényét is megerősítette. A Nagypáholy még februárban mint tulajdonos kötött ideiglenes megállapodást a Nemzeti Parasztpárttal. Közben megkezdődött a páholyok újjászervezése, valamint a háború alatt súlyosan megsérült épület rendbehozatala is. Az építkezés 1946. szeptemberében indult meg részben adományokból, részben amerikai segítséggel. Ezzel párhuzamosan folytatódott a vita az épület kiürítéséről a Nemzeti Parasztpárttal is, melyre 1947 elején sor is került. A helyreállítást végigkísérte a folyamatos pénzzavar annak ellenére, hogy azt, a páholyokon kívül Kővágó József, Budapest főpolgármestere, aki a Corvin páholy tagjaként maga is szabadkőműves volt, jelentős összeggel támogatta. A politikai élet alapvető változásai miatt azonban az épület felújítása nem fejeződhetett be teljes egészében. 1950 júniusában előbb Révai intézett heves kirohanást a szabadkőművesek ellen, majd 12-én, az ÁVO tört be a páholyházba és foglalta le az épületet. Ezt követően a ház a Belügyminisztérium kezelésébe került, és a rendszerváltásig ennek egyik részlege működött benne. Jelenleg szállodává történő átalakítása folyik.