A kastélyt az egyházasbükki Dervalics János és neje, Tivolt Vilma építette 1888-ban. Dervalics János egy lovaldát üzemltetett a kastély területén, 100 ló jelentette az állományát, 30 angol félvér anyakancát tartott, hátas és hintós lovakat tenyésztett, melyeket katonai célokra képeztek ki. A 3 éves csikókat katonai telepek vásárolták meg, kivételes esetekben méneket is adtak el az államnak. A házaspár halála után a kastély állami tulajdonba került, előszőr iskolaként, utánna nyomdaként üzemelt. Ezután nekikezdtek az épület felújításának, aminek keretében a villany ideiglenesen be lett kötve, a helyiségek ki lettek takarítva, de mindez a terv abbamaradt, mert az épületgépészeti munkák, a burkolás és a víz bevezetése mind komoly összegeket igényel, ezért a kastéllyal már évek óta nem történik semmi. A kastélynak bolthajlásos pincerendszere van, a falak nedvesek. Jöttek ötletek a kastély vendéglátóhelyként való működésére, hogy a pince étteremként és presszóként, a földszinti nagyterem rendezvényteremként, az emelet pedig panzióként funkcionálhatna, vagy idősek otthona is működhetne az épületben. A tulajdonosban az is felmerült, hogy akár néhány szobás vadászházzá változtatná a kis kastélyt. A kastély jelenlegi tulajdonosa Káli Lajos, aki egykor a mozi és színházjegyeket kibocsátó nyomdát irányította. A kastélyt évek óta zárva tartják, ezért sajnos belülről nem lehetett lefényképezni, csak kívülről, egyedül a pincéjét sikerült megnézni. A kastély mellett megtalálható a temetőkápolna, amit a Dervalics család építtetett 1898-ban annak a középkorban itt állt, Szent Kozma és Domján tiszteletére felszentelt plébánia templom helyére, ami a XVI. században a településsel együtt elpusztult, és a romjai ma már alig láthatóak. A Zala-megyében található Szentkozmadombja 22 km-re van a magyar-szlovén határtól, az írott források szerint Szent Kozma és Szent Domján (Damián) orvos-ikerpárról kapta eredeti nevét, ez változott „Szentkozmadombja” elnevezésre, egyes kutatók szerint már 1199-ben így említik. Eleinte, kb. 1116-1121 között a gyepűvigyázó őrök településhelye volt a község „Őri (Eur)” néven, 1513-ban „Őrikozmadombja (Ewrykozmadombja)” néven, mivel honfoglaló őseinknek a megtelepedés után a hadászati eljárása az volt, hogy a magyar nép és a szomszédos idegen országok között széles sávban természetes határt vont a gyepűvel, a lakatlan és áthatolhatatlan bozóttal és mocsárral, aminek az őrzésére külön katona-népséget, az őröket (praecones) alkalmazták. A gyepűkön kapukat hagytak, amelyeken keresztül a szomszéd országok népeivel tudtak érintkezni, és a kapuk őreit simán csak „őrök”-nek hívták. A települést a törökök sem kímélték, így a XVII. század utolsó évtizedeiben puszta lett, csak 1693 után kezdett benépesülni. Szentkozmadombján halad át a Rockenbauer Pálról elnevezett Dél-Dunántúli Kéktúra útvonala.