A Hajmáskéren található egykori tüzérlaktanya valaha Közép-Európa legnagyobb és legmodernebb lőtere, egyben tüzérkiképző bázisa volt Magyarországon. 1901-ben uralkodói javaslatra, Bécs közel 1 millió 800 ezer Koronáért vásárolta meg ezt a Hajmáskér közelében található 5065 hektárnyi területet, hogy itt építsék fel Közép-Európa központi tüzérkiképző bázisát. Ezzel a feladattal Kondor János és Feledi József építészeket bízták meg, akik még egy tavat és egy hatalmas parkot is megálmodtak a parancsnoksági épület északi részére. A hatalmas bázis építésével már 1909-ben végeztek, a hivatalos átadására és felszentelésére 1911-ben került sor. A 2260 fősre tervezett laktanyavárosba már 1910-ben beköltözött Elenor ezredes főkommandáns vezetése mellett az Osztrák-Magyar Monarchia tüzérsége 100 darab ágyúval. A laktanya bejárata egy 101 m hosszú fogadóépület volt, amelyet 2 apró saroktorony által közrefogott, lépcsőzetes piramis formában csúcsosodó tetőszerkezet díszített. A laktanyán belül minden hétköznapi élethez szükséges dolog megtalálható volt: több ezer ló befogadására alkalmas lovarda, szennyvíztisztító telep, hűtőház, vágóhíd, tejüzem, színház, iskola, sportpálya, kórház, műhely és lőszerraktár. A 3 évig tartó építkezés 5 millió 600 ezer Koronába került az államnak, de a további bővítéseknek köszönhetően tovább nőttek a kiadások. Ekkor épült meg a felső tábor is a kaszárnyákkal, raktárakkal és a bástya sakkfigurára emlékeztető víztoronnyal. A falusiak kizárólag a csendőrségtől kapott igazolvánnyal léphettek be a katonai objektum területére. Az I. Világháború éveiben (1914-1918) a laktanya mellett egy hadifogolytábor is működött, ahol 15 ezer szerb, orosz és olasz katonát tartottak fogva. A rabokat 1914-ben a várpalotai brikettgyár, 1916-ban az inotai honvéd tanezred barakktáborának építésére fogták be. A lágerbe belépő foglyok saját kétnyelvű (magyar és német) fizetőeszközzel (Koronával) rendelkeztek, amelyet az 1913 óta önálló parancsnoksági jogkört kapott hajmáskéri laktanyavezetőnél letétbe elhelyezett vagyonuk megsaccolása alapján kaptak meg. A rabok az elkobzott tulajdonuk után saccolás alapján kaptak pénzt, amit kizárólag a tábor falain belül használhattak fel. Az I. Világháború után, a monarchia bukását követően a fehér-terror idején a hadifoglyokat politikai elítéltek váltották fel. Az itt raboskodók több, a Horthy-korszakban betiltott könyvben (pl. Hajmáskér – Egy internált írása, Csót – Hajmáskér-Zalaegerszeg) panaszolták el ország-világnak, hogy a szélsőbaloldali és liberális nézeteik miatt hogyan verték és kínozták meg itt őket. A két világháború közötti időszakban a katonai tábor a Ludovika Akadémia kihelyezett intézménye lett, minden vásárolt vagy magyar fejlesztésű új fegyvert ezen a lőtéren próbáltak ki először. Az Olasz-Magyar Együttműködési Bizottság támogatásával a magyar honvédség 1931-ben 5 db FIAT 3000 B típusú könnyű harckocsit rendelt a torinói FIAT gyártól. A Magyarországra fegyverzet nélkül, alkatrészekre bontott és ládákba csomagolt járművet a legnagyobb titokban állították össze Hajmáskéren, és itt, a hajmáskéri Hideg-völgyben végezték el próbaüzemüket. Nemcsak az olasz és a német, hanem a svéd és a cseh licencek továbbgondolásával létrehozott magyar gyártású tankok, rohamlövegek, páncélvadászok (Toldi, Turán, Zrínyi, Nimród) és a saját fejlesztésű tankok, páncélgépkocsik (V3, V4, Csaba) bevizsgálása is itt történt. A II. Világháború végéig a kaszárnya felügyelete mellett egy 8-900 főt foglalkoztató hadiüzemet is felállítottak a faluban, amelynek irányítását 1944-ben vették át az országot megszálló német csapatok. 1944-ben a német csapatok a megszállást követően átvették a laktanya irányítását, majd később, a II. Világháború végén a szovjetek Déli Hadseregcsoportjának (DHDSCS) az egységei foglalták el a laktanyát, és ez idő alatt indult meg a laktanya pusztulása. A parancsnoksági épület északi részén lévő tavat lecsapolták és feltöltötték, a környékén lévő fákat kivágták, ezzel tönkretéve az egész parkot, a főépület elé 10 darab ötemeletes panelból álló lakótelepet építettek, a lovardát színházzá, a legénységi épületeket iskolává, a kastély játéktermét és a laktanya templomát mozivá alakították, az épületeket teljesen lelakták. Mindennek a hatalmas átalakításnak még a mai nap is észrevehetők a nyomai, hogy az eredetileg körbevezető folyósokkal ellátott épületben több járatot is lefalaztak. A szovjetek az 1990. március 12-től november 15-ig tartó kivonulásukat követően mindent magukkal vittek, amit mégsem tudtak, azt eladták. A szovjetek kivonulását követően a csernobili atomkatasztrófában megsérült gyerekeket szerették volna gyógyítani a kastélyban, de a helyzet kényessége miatt a kérdést népszavazással döntötték el. Végül a gyerekek nem jöhettek, így az épületek állapota tovább romlott. Az egykori laktanya épület együttesei 1998-ban kerültek a hajmáskéri önkormányzat tulajdonába, néhány épületet sikerült hasznosítaniuk, de a kastély sorsa nem oldódott meg. Több épület az átlagmegóvás hiányában életveszélyessé vált, ekkor bontották le a színházat, a kastély mögötti épületet, a fogadóépület legnagyobb részét, amiből csak a bejárati rész maradt meg. Amely épületeket sikerült hasznosítani, azokban a mai nap is működik a posta, a Közösségi Ház, a Gábor Áron Általános Iskola, és a panelházak lakásai is majdnem mind lakottak. A 100 éves lovardát is ma egy cég használja. A laktanya az évek során több tulajdonos kezében megfordult, 2010 körül egy svájci befektető látta meg fantáziáját a kastélyban, hogy egy öt csillagos szállodává alakítaná át. Kitétele volt, hogy az ingatlan előtti (amúgy is romos) panelházat lebontják, az ott lakóknak pedig egy teljesen újat építenek cserébe. Az üzlet valamiért nem jött létre, a kastély pedig még a mai napig várja, hogy megmentsék, mielőtt végleg magába roskadna.