Péntek reggel a piacon

Kislány koromban a mi utcánk is péntekenként átalakult piaccá. Szinte az egész várost beterítette. Külön utcája volt az élő baromfinak, libának, stb. Az őstermelők a földre terítették a jutazsákot, és egy kis sámlin ülve árulták a portékájukat. Volt ott minden, még fogat is lehetett húzatni (Nagyanyám kis híján belehalt egy ilyen piaci foghúzásba )

Még mutatványosok is voltak. Isteni dolog volt a nyár és a péntek. Az egész város, sőt az egész vonzáskörzet felbolydult. Vannak századfordulói piaci képeim, majd előkotorászom őket. Bár lehet, hogy fent vannak a Régi soproni képeslapok albumban. Aztán egyszer csak vége lett, a piacozásnak vége szakadt, sőt, beszorították egy szúk helyre. Sopron valamikor a borból és kereskedelemből élt. Most miből él? Fogalmam sincs. Talán a fogorvosokból, mert az van bőven.....

Anna: hát igen az a fél inges jól becsapott. Télen rám sózott egy hosszú nadrágot, de kiderült, hogy merő spórolásból másként van a szabása. Vasalhatatlan, pedig az anyaga alapján kéne.

Anna, jártam pesti piacokon, azok teljesen mások. Jobbak, mint ez a satnya, vidéki piac. Még teteje sincs az épületnek, ráadásul teljesen eldugták egy mellékutcába.

Dittus, köszönöm.

Anna, most megtanultam.

Zsü: :D :D :D :D

Zsü: a nagymamám ifjúkorában bizony még piaci lódoktorok húzták a népek fogát.....Akinek mázlija volt, túlélte.