Forrás.Army-G-Portál
Az első "igazi" tapasztalatokat Afganisztánban szerezhették mind az alakulatok, mind a fejlesztő- és gyártó cégek. Sokak szerint a hadszíntér legjobb pilóta nélküli repülőgépének az RQ-11 Raven bizonyult. A kifejezetten kis méretű, hordozható, háton cipelhető vezérlőpontú rendszernek a 2003 szeptemberében elkészült Block II-es, már javított változata került a hegyek közé. A meglehetősen zord körülmények között harcoló különleges alakulatok egyik legkedveltebb "kütyüjévé" pont a Raven vált. Az egyszerűen irányítható (talán legenda, de aranyos: a legsikeresebb iraki Raven-pilóta szakácsból avanzsált virtuális Chuck Yeagerré...), zászlóaljszinten is hasznosnak bizonyuló repülőgép kiválóan alkalmasnak bizonyult arra, hogy a csapatok kiderítsék, mi vagy ki lapul a hegy másik oldalán. Ezt váltotta fel Irakban a városi harc diktálta alkalmazás: itt már inkább a háztömb vagy a kerület másik oldala felett kíváncsiskodott a Raven.
A tapasztalatok szerint az RQ-11-es beépített infravörös kameráinak felvételei még az AH-64 Apache TADS/PVNS rendszerénél is jobb képet közvetítettek a magasból.
A kisméretű, csupán 1,1 méter hosszú és 1,3 méter fesztávolságú repülőgép meglepően ütésállónak is bizonyult, így kevés példányt kellett leselejtezni géptörés miatt Afganisztánban. A kis méret egyben kis célfelületet is jelent, de a Raven alacsony zajszintje is csökkenti a felderíthetőséget. A statisztikák szerint az egyes példányok elvesztésénél nem a lelövés volt a leggyakoribb ok, hanem a hardver- vagy szoftverhiba, illetve a kommunikáció megszűnése a Raven és a kezelő között. Egy apró, de ötletes óvintézkedés: a repülőgépek oldalára elhelyezett matrica jutalmat ígér mindenkinek, aki a gépet vagy a roncsokat beszolgáltatja a szövetséges csapatoknak.A kicsinység határozottan előnyösnek bizonyult a hegyvidéki területen: a könnyen szét- és összeszerelhető repülőeszközt még a gyalogosan vagy akár öszvér- és lóháton száguldozó speciális alakulatok egységei is képesek voltak magukkal vinni és üzemeltetni. Talán mondani sem kell, hogy ez mennyire kibővítette az akár raj- vagy szakasznagyságú alakulat harcászati és taktikai lehetőségeit.
Az Egyesült Államok mellett Nagy-Britannia is aktívan használja a pilóta nélküli kisméretű repülőgépeket. A brit SAS katonái a szintén kézből indítható buster eszközzel dolgozhatnak hamarosan Afganisztánban, amely kissé nagyobb méretű és nehezebb is, mint a Raven, de cserébe nagyobb magasságban és tovább képes repülni. A kanadai kormány pedig az országba 2006 augusztusában érkező váltással kíván új, hátizsákban cipelhető kategóriájú repülőeszközöket rendszeresíteni. Ennek típusa még nem eldöntött, de az Advanced Ceramic Research által kifejlesztett Silver Fox kisméretű repülőgépet már széleskörűen tesztelték a kanadai szakértők.
A 101. légideszant-hadosztály 3. dandárja 2005. október végén került Irakba. Az egység különlegesnek számít abból a szempontból, hogy érkezése pillanatában ez a dandár több pilóta nélküli repülőgépet alkalmazott, mint bármely másik harcoló dandár az amerikai hadsereg történelmében. Michael Steele ezredes parancsnoksága így csaknem valós időben figyelhette meg a hadszíntér tetszőleges helyszíneit, egyszerre akár több területet is ellenőrzés alatt tartva. A 101-es volt ugyanis az első hadosztály, amelynek mind a négy zászlóalja egy-egy RQ-7A Shadow 200-as szakasszal volt felszerelve, míg a századok RQ-11 Raven eszközökkel látták el.
Gyártó: |
Nikon D2X
|
Fókusztáv: |
19mm
|
Rekesz: |
f/17.0 |
Zársebesség: |
1/250
|
ISO: |
200 |
Készült: |
2006. ápr. 21. 19:11
|