Esti makró c. képemhez kiegészítés

Bizony az, és az első képen látható, hogy milyen kicsire összerakható. Tartozott még hozzá egy egyszemélyes kávéfőző, de azt tovább ajándékoztam és képzeld el, az is belefért ebbe a kb. 1 kg-os csomagocskába. Nagy dolgokat nem lehet rajta főzni, de zacskós levest, teát, rántottát sütni, kolbászt sütni, főzni stb. Nagyon sokat használtam.... A kisfiammal már csak heccből is elmentünk az erdőbe, hogy ptt főzzünk. Nagyon élvezte.....
Ma már nincs jelentősége, mert a legkisebb helyen is minimum pizzát lehet kapni....

Ó, hol vannak már azok a boldogságos menedékházak, ahol ki volt írva: ivóvíz a 200 méternyire lévő Odvas forrásnál. És találsz két üres kanná a cédula mellettt:))))

Ma már a helyükön minimum panziót találni wellness szolgáltatással.
Oda a romantika.

Igen, a vonatfütty mindenhol ott van ma már. Régen úgy éreztem, hogy a mi erdeink végtelenek és el sem tudtam képzelni másként a végét, mint hogy jön két határőr és visszakísér a városba, vagy rosszabbik esetben beleszaladok a vasfüggönybe. (ami egy több soros szögesdrót kerítés). Ami után további erdők vannak, ki tudja meddig. Manapság, ha kimegyek a leg-vadregényesebb, legtávolibb helyre kiderül, hogy onnan 100 méterre egy osztrák falu van és véget is ért az erdő:))))
Ami legnagyobb részt jó, de a gyermekkori illúzióim odalettek......

Csiri, ez jó! Már bennünket is hoztak haza dzsippel. A húgommal mentünk gombászni a Kányaszurdokba és eltévedtünk. A patakról azt gondoltam, hogy a Kecske patak, de nem az volt, hanem vitt egyenesen az Istenszéke irányába. Egyszer csak a húgom felkiáltott: odanézz, ott a Várhely! Naná, hogy nem az volt, hanem egy őrtorony, Nosza, elkezdtünk szaladni ellenkező irányba, egyszer csak halljuk ám: Állj, vagy lövök. Mi meg csak rohantunk. Ekkor egy kiskatona ugrott elénk és elkapott minket: Megőrültetek gyerekek? Ezek tényleg lőnek! No, akkor bekísértek bennünket a harkai parancsnokságra és órák hosszat faggattak. Este 8-kor engedtek el bennünket, de én kikönyörögtem, hogy dzsippel vigyenek haza, mert éjjel nem merünk átmenni az erdőn. No, haza is vittek minket, Édesapánk már az utca végében állt és várt bennünket, és ott a utcán lezavart két hatalmas pofont nekem. mivel én voltam az idősebb, nekem kellett volna több eszemnek lenni.
Nos, nekünk ez volt a legizgalmasabb határesetünk......

Jó móka főzöcskézni benne...