51

A kor érdekessége, hogy a központi étkezés szerepét betöltő ebéd közbeni társalgás kizárólag idegen nyelven folyt. Étkezés után az édesanya felolvasott néhány eposzt egy költeményből, amit a gyermeknek némi szójáték keretein belül értelmeznie kellet. Az értelmezés után saját gondolatait németül, vagy franciául kellet elmondani a fellelkesült asztaltársaságnak. Ezek mellett mindenki elmondhatta saját napi élményeit, idegen nyelven, de csak közhelyes elemekkel tűzdelve, a valós problémák kihagyása mellet. Elmondhatták, mi történt az operában, ki milyen ruhában jelent meg a nőegyletben, viszont politikai és gazdasági témák sosem kerülhettek terítékre, pedig abban az időben minden újság a Trianoni békediktátum tragikus hatásairól szónokolt. . A kor etikettje elvárta, hogy saját problémáit mindenki tartsa meg magának, panaszkodni nem lehet. Szokássá vált, hogy nem terheljük saját gondjainkkal az asztaltársaságot, hisz nem kíváncsi ezekre senki, egyébként is árt az emésztésnek.