_
9,1
  • 2018. márc. 08.
  • 56
  • 0
  • 0
  • beágyazás
    XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
A kor érdekessége, hogy az étkezőasztalnál kizárólag a mindenkori nevelőnő ülhetett a tekintetes asszony-édesanya jobbján, a szobalány elszeparált környezetben étkezhetett. Ez azért alakult így, mert a korabeli étkezési szokások fordított arányban taszították egymást. A szegény sorban nevelkedett cselédlány rántott levesen, cukros kenyeren és paprikás-krumplin nevelkedett, amit a nagyságos asszony nem tűrt meg a háztartásban. Ez igaz volt fordítva is, a zsírszegény, teljes kiőrlésű, mai szóval élve "paleo" étrenden nevelkedett nagypolgári család táplálkozási szokásait egy szegény sorban élő cseléd nem nézett semmibe. Sosem ettek táplálót, kerülték a belsőségeket, a pacal és máj fogalma ismeretlen volt az ilyen puccos konyhákban. Ezért általában egy szomszédos vendéglőben ebédeltek, sokszor a maradékot, közös társaságot alkotva. Az alkohol fogyasztása tiltott volt a cselédség körében, hisz rengeteg alkoholistát termelt ki a kor szegénysége, a mai munkaerőhiányhoz hasonlóan alig lehetett megbízható szolgálólányt találni. Ezért a tekintetes asszony általában saját térségéből választott cselédet, mert ott ismert mindenkit. Sokszor kikérdezte a közös fodrásznál szépítkező barátnőjét egy-egy kiválasztott cselédről, milyen véleménnyel van róla, de ezen kortörténeti képeket Kosztolányi Dezső regényeiből is megismerhetjük.