A résztvevők a merénylet napján, 1914. június 28-án 08 óra 15-kor találkoztak egy kávéházban, a kijelölt pozíciókat pedig 9 órakor foglalták el. Tervüket nagyban segítette, hogy a trónörökös látogatása ellenére biztonsági intézkedésekre, katonai sorfal által történő biztosításra nem került sor. Azonban úgy tűnt, hogy a merénylet mégis elmarad. A gépkocsik feltűnésekor Mehmedbačić nem tett semmit, mivel megzavarta egy csendőr jelenléte és a cél eltalálásában sem volt biztos. Čabrilović a főherceg és a hitvese iránti sajnálatból nem volt képes elkövetni a merényletet. Popovićot rövidlátása és ijedtsége akadályozta meg. Princip elszalasztotta a legkedvezőbb alkalmat, Grabež pedig a főherceg hitvesére és a tömegre való tekintettel nem használta fel a rendelkezésére álló bombát.[2]
10 óra 10-kor Nedjelko Čabrinović megkérdezte a közelben tartózkodó rendőrtől, hogy melyik a trónörököst szállító gépkocsi. A választ követően egy kibiztosított kézigránátot hajított az említett jármű felé. A sofőr ekkor (állítólag) a gázpedálra lépett és a kézigránát így a hátrahajtott tetővászonra esett, majd arról lepattanva az oszlop negyedik gépkocsija alatt robbant fel. Néhány repesz eltalálta a trónörököst szállító járművet is, de komolyabb sérülés nem történt, a benne utazó személyek pedig sértetlenek maradtak. Čabrinović a folyóba ugorva próbált menekülni, azonban elfogták. A méreg, amivel végezni akart magával hatástalan maradt. A robbanás következtében a negyedik gépkocsi utasai, valamint a nézősereg tagjai is megsérültek. Ferenc Ferdinánd járműve megállt, a történtekről való információszerzés céljából. Ezután a városháza felé vették az irányt, ahol az első két gépkocsi utasai, köztük a polgármester is, mit sem sejtve várták őket.[3]
A polgármester ekkor elkezdte az üdvözlő beszédét, azonban Ferenc Ferdinánd dühösen félbeszakította: „Polgármester úr! Idejövünk az Ön városába látogatóba, s az embert bombával dobják meg! Ez megdöbbentő!” Az ezt követő kínos csendet a trónörökös törte meg, amikor felszólította a polgármestert a beszéd folytatására. A Habsburg-házat dicsőítő beszédet a főherceg válasza követte, majd egy előre betanult szerb mondattal üdvözölte a helyi lakosságot. Ezt követően Zsófia a mohamedán hölgyek iránt tanúsított figyelmet, a trónörökös pedig a tanácsosokkal folytatott eszmecserét. Ferenc Ferdinánd ideges viccelődésbe kezdett a merényletet illetően és megkérdezte Potiorek kormányzótól, hogy lesznek-e még bombák? Ferenc Ferdinánd ezt követően úgy döntött, hogy meglátogatja a merényletben megsebesült szárnysegédjét a katonai kórházban. Előtte azonban táviratban értesítette Ferenc Józsefet a merényletről. A trónörökös 10 óra 45-kor indult tovább. Harrach gróf az esetleges veszélyre való tekintettel a bal oldali lépcsőn állva fedezte Ferenc Ferdinándot.[3]
A merényletre való tekintettel az útvonalat megváltoztatták. Az első két gépkocsi azonban az időközben kiürített szélesebb folyóparti út helyett az eredeti tervet követve behajtott a szűk Ferenc József utcába. Ferenc Ferdinánd sofőrje is őket követte, ekkor azonban Potiorek dühösen rászólt. A sofőr erre pontosan a sarkon, a zsúfolt járda mellett lefékezte a gépkocsit. Gavrilo Princip, aki néhány lépésre tartózkodott előrántotta és elsütötte a fegyverét. Egy rendőr ezt észlelve le akarta fogni a karját, azonban valaki ellökte. A főhercegi pár mozdulatlan maradt. A gépkocsi megindulásakor Zsófia férje, Ferenc Ferdinánd ölébe esett. A főherceg szájából ekkor vér buggyant ki. Közben ezt ismételgette: „Semmiség!” („Es ist nichts!”) Nemsokára elnémult. A kormányzói palotába szállították, ahol néhány percen belül elhunyt a nyaki főütőerét és torkát ért lövés következtében. Zsófiát haslövés érte és azonnal elhunyt. Egyéb forrásokat egybevetve azonban nem egyértelműen eldönthető, hogy melyikőjük vesztette életét először. Principet a rendőrök és a gépkocsikból a segítségükre siető tisztek azonnal elfogták. A kabátjából kieső bombát először nem fedezték fel és az egyik gépjármű át is hajtott rajta.[4][5][6]
Körülmények és következmények [szerkesztés]
Gavrilo Princip
Emléktábla a
