Az utca fája

Én tudok olyan várost - Norvégiában - ami arról (is) híres, hogy van egy fája.

Vardø Norvégia északi - közel az orosz határhoz eső - részén fekszik, ahol egy vörösberkenye-fa található egy régi erődben. A település arról nevezetes, hogy 100 km.-en belül nincs még egy másik fa - köszönhetően az északi éghajlati viszonyoknak.
Egyébként: 1769. június 3-án a magyar csillagász jezsuita Hell Miksa itt figyelte meg rendtársa, Sajnovics János társaságában a Vénusz áthaladását a Nap előtt. Sajnovics ezt az expedíciót használta fel arra, hogy adatokat gyűjtsön későbbi könyvéhez a magyar és a számi (lapp) nép nyelvének hasonlóságairól, amely a magyar nyelv finnugor eredete kutatásának alapműve lett.
Ebben az az érdekesség, hogy 1989 júniusában egyik bevásárlásom során a helyi áruházban több magyar hangot hallottam, ahol akkor éltem Lakselv városában - és ahol rajtam kívül 500 km-en belül nem beszélt senki magyarul. Kiderült, hogy egy amatőr magyar csillagász csoport tartott Vardø-be autóbusszal - megemlékezni az eseményről.
Beszélgettünk - megcsodáltuk egymást - aztán minden ment tovább.
Ezt sosem tudom elfelejteni!

Béla!
Hogy Neked mennyi emléked lehet!
Ez, amit nem vehet el Tőled senki.
Herminek úgyszintén, aki annyi felé járt.

Az utca ékessége. Nálunk már biztos kivágták volna