Mosoly a mosoly szigetén

Ó Marcipan, sajnos nem. Ez egy több évvel ezelőtti fotó. A szabadságra augusztusig várnom kell...

Anna: :-D Pontosan. A széles mosolyukkal időnként olyan mértékű optikai csalást produkálnak, hogy 128-nak tűnik. :-D

Hermi: Tényleg így van, nem lehet kibírni mosoly nélkül, ragadós. :-) Mindig nevetnek, sőt hangosan vigyorognak. :-D Imádnivalóak.
Aztán itthon még fokozottabban érzed, hogy ez meg itt a mosolytalanság országa...

Hermi: külföldi élmények alapján még jobban próbálok segíteni, útbaigazítást adni bárkinek, aki hozzám fordul. Könyvet tudnék írni arról, hogy hányszor és milyen módon segítettek már nekünk. Volt aki elkísért, elsétált velünk a célpontig, mert nem tudta elmagyarázni, pedig mint utólag kiderült, az ellenkező irányban volt dolga. Volt aki a saját kocsijával ment előttünk, és elvezetett a célunkhoz, még azt is megmutatta, hogy hol vannak parkolók. Nem egy esetben.

Jaj, telefonos sztorim nekem is van. Thaiföldre megérkezve leszálltunk a reptéri magasvasútról (mert ott olyan is van) Bangkok belvárosában, és ott próbáltuk a térkép alapján megtalálni a szállodánkat, de az nem volt ott ahol lennie kellett a térkép alapján. :-D Pedig a hotel is küldött térképet, én meg itthon igen rákészültem a dologra. Így megkérdeztük az utcai árusokat, mutattuk a szálloda nevét, a térképet. Thai nyelven kívül máshogy nem beszéltek, mi meg nem tudunk thai-ul, de kézzel-lábbal igen jól lehet kommunikálni. Senki nem tudta, hogy hol a keresett célpont, de egymásnak kiabáltak át a 4 sávos út túloldalára, mint az olaszok, és már az egész utca összes boltosa nekünk próbált segíteni. Aztán jött egy helyi fiatalokból álló csoport, akik gyorsan felmérték a helyzetet, hogy itt a szőke turista igencsak nem boldogul a fejenként 30 kilós bőröndjét huzigálva, és kérés nélkül odajöttek, és beszálltak az utcabálba. :-D Merthogy már igen jó hangulat kerekedett. Ők jól beszéltek angolul, elővették a mobiljukat, bekapcsolták a GPS-t, és elvezettek a szállodához, ami ott volt 50 méterre, csak még nem ismerték a helyiek sem, mert új építésű, és egy kis sikátoron kell bemenni. Szóval jó helyen szálltunk le, jó utcát azonosítottam be a térkép alapján, még a sikátorról is tudtam, csak valahogy nem találtuk azt a sikátort. Ha megtaláljuk rögtön, akkor lemaradunk arról az élményről, ahogy egy nyüzgő, multikulti metropoliszban egy széles utca teljes közönsége próbált segíteni.

... és még mi nézünk le másokat, és tituláljuk elmaradottnak pl. a délkelet-ázsiaiakat...

Erzsike: a többiek nevében is köszönöm szépen. :-)

Erzsike: most már napról-napra jobban fog menni. :-)

Gizella: egyetértek Hermivel. Ha nap mint nap belebotlasz a negatív megnyilatkozásokba, hiába próbálod csak a jót meglátni, a negatív is nyomot hagy benned.