_
Merre tovább, melyik úton...
  • 2014. márc. 26.
  • 248
  • 3
  • 11
  • beágyazás
    XXL XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
Gyártó: Sony DSC-HX5V
Fókusztáv: 4.2mm
Rekesz: f/8.0
Zársebesség: 1/160
ISO: 125
Készült: 2014. márc. 15. 11:10
Kevesebb
Több

nevetnijo   2014. március 26.

Látom alaposan felkészültél a túrára :)))

Bányászlány   2014. március 26.

Ó, ez egy őslelet, kicsike Budapest térkép füzet, viszont gyorsabban megtalálok mindent mint a telefonon.

nevetnijo   2014. március 26.

Akkor Te is a papíralapú dokumentumot részesíted előnyben :)))

Bányászlány   2014. március 26.

...abszolút! Tudnál Te regényt olvasni képernyőn keresztül?...teszem fel a kérdést, mert én nem, soha! Nekem kell a csend, a nyugalom, a rituálé, ahogy a kezembe veszem, amint a tenyerembe simul, kell, hogy érezzem az illatát, hogy olykor visszalapozhassak, ha arra támad kedvem. Látod, itt benn az üzletben a billentyűket csapkodom, e helyütt képtelen vagyok az olvasásra, pedig körbe vagyok bástyázva könyvekkel, de nem, az olvasáshoz teljes beleélés szükségeltetik, ami egy ilyen ki-bejárós helyen elképzelhetetlen.

nevetnijo   2014. március 26.

A könyvnek varázsa van. Ahogy a kezedbe veszed, megtapogatod, milyen a kötése. Végigpergetem a lapokat az ujjaim között. Szóval egy rituálé :)))

nevetnijo   2014. március 26.

Az a baj, hogy ettől a sok modern kütyütől egyesek nem is ismerik meg, nem tapasztalják meg ezt a varázst. És így nem is hiányolják :(

Bányászlány   2014. március 27.

Egyik reggel egy nyelvész előadását hallgattam a rádióban és meglehetősen siralmas képet festett le a mai fiatalság olvasottságáról és szókincséről. A tanácsa, amely sajnos nem hiszem, hogy eljutna a címzettekhez, minél több klasszikust olvasni (amivel teljes mértékben egyet tudok érteni) Csak gondolj bele, ha én annak idején amikor kezembe vettem Proust Eltűnt idő nyomában első kötetét megrettenek a terjedelmétől, mennyivel szegényebb lennék ebben a pillanatban....de ezt nem lehet bizonyos emberekkel megértetni, vagy van igénye bizonyos kultúrára vagy nincs és inkább marad aki volt, marad a kényelmes dagonyában, amiben roppantul jól érzi magát.....

nevetnijo   2014. március 27.

Sajnos szomorú egy helyzet. A család nagyon sokat tud ebben segíteni. Mert ha látja a példát, akkor természetes lesz számára az olvasás. Meg ha nem engedik annyit tévézni, számítógépezni a gyereket. Facebookon gyakran szoktam látni, kamasz gyerekek kiírják, unatkozom. Ilyenkor ha elővenne egy könyvet már nem is unatkozna!

Bányászlány   2014. március 27.

Az a legszomorúbb, ha példa sincsen és ciki az olvasás, vagy a nem dohányzás...

nevetnijo   2014. március 27.

Vagy ciki, ha nincs mobilod, ill. okos telefonod! Már az ovisoknak is van mobiljuk :( Ungvári Tamás könyve a Szokatlan beszélgetések. A kötetben költőkkel, színészekkel, tudósokkal, írókkal és még másokkal beszélget. Konrád Györgyöt kérdezi írói szokásairól, hogy írt régen, mi változott azóta, hol ír. K.Gy. meséli, sokat járt könyvtárba, parlamenti könyvtárat nagyon szerette. Ott volt írógép szoba, olyan vastag ajtó volt rajta, hogy nem hallatszott ki az írógép kopogása. Aztán visszaemlékszik, hogy abban az időben voltak akik fűtetlen lakásokban, hónapos szobákban laktak. Ezért bejártak a könyvtárba melegedni. Azonban ott nem lehetett fecsegni, hangoskodni, így rászoktak az olvasásra. :)))

Kedvencnek jelölték
Albumokban