Havas hajnalra ébredtünk...

Te is a könnyebb végét fogtad meg!...lapát helyett fotómasinát:-))

Nem emlékszem, mert életem felét vidéken töltöttem, ott magunk oldottuk meg a porta előtt és az udvarban. Viszont amikor már itt dolgoztam - ingázóként - gyakorta láttam, amint valamikori munkáltatóm (AKÖV, Volán) teherautói hordták a rakpartokra a város összegyűjtött havát.
Amióta itt lakom, a négy lépcsőházas panelház előtt szinte mindig valamelyik családtagom és még egy szomszéd lapátol telente, a többiek csak szeretik használni a tiszta járdát:-(
Még évtizede is voltak hómunkások, akik a frekventált területeket éjjel-nappal tisztították lapátjuk és a kis talicskájuk segítségével.

Fél hat!!!...ne is mondd! Arra ébredtünk, hogy valaki veszettül nyomja a kaputelefont! Álmosan kinéztem, senki, nem kis káromkodást követően jött a ringass el ágyikó!! Kis idő múlva ismét hossszú csengetés, magamra kapok pár rongyot, lerohanok, hogy beolvassak a némbernek! Gondolhatod, senki sincs a kapu előtt, 20 centis havat hordott élé a szél, lábnyom egy db. sem!...viszont a digitális kaputelefonon a számok sorra gyulladnak ki, természetesen az én számaim, mivel olyan baromi erős szél fújta, mintha ujjal nyomná az ember. Ha nem velem történik, nem hiszem el a szél effajta erejét.

Ott álltam az ajtó előtt, persze hogy láttam!...de nem biztos, hogy a gombokat nyomta az erős szél, talán csak az elektronikáját bolondította meg egy időre.

Misztikus kaputelefonos történet! A modern kor misztikája! :)))

Magamban mosolyogtam, tetszett a történet, értem én a viccet! :)))