Emlékszem, ott lakott a lépcső aljánál is mélyebben és folyamatosan figyelt az árnyékból. Néha különös sziszegést hallottunk, s néha... néha eltűnt egy-egy gyerek.
Egy öreg bácsi lakott a földszinten, aki kedvesnek tűnt, de én egyszer láttam, hogy lemegy a pincébe, és ott eltűnik. Hiába próbáltam kilesni, csak az üres falakba botlottam ahogy lementem, nem volt tovább út és lépcső. Pedig láttam... Tényleg...
Egyszer beszélgetett velünk, amikor ott rúgtuk a rongylabdát a ház előtt, és amikor azt gondolta, senki nem figyel rá, pislogott. De olyan furcsa volt ez a pislogás. Nem fentről lefelé mozdult a szemhéj, hanem oldalról befelé, s kifelé. Tudtam, hogy megvan, de nem lehetett mit kezdeni vele...
Aztán felnőttünk, a házat elbontották, s isten tudja, kivel mi lett. A minap új házba költöztünk, s láttam valakit a földszinten. Őt. Semmit nem változott, pedig eltelt vagy húsz év is azóta. Tudtam, hogy megismert. Rámnézett, elvigyorodott és... Pislogott...
www.facebook.com/AshenThePhotographer
