1391500366

Nagyon sok támadás érte az óra tokját, amely szinte ugyan abban a kialakításban került nyugatnémet kereskedelmi forgalomba, mint a KGST égisze alatt gyártott olcsóbb modellek. Színesfém alapfelületre felvitt 10 mikron vastag aranyréteg nem bizonyult tartósnak, melynek oka a korabeli nyersanyaghiányban volt keresendő. A weimari kiszolgáltatottság szintjén megragadt Német Demokratikus Köztársaság területén az arany, mint alapanyag szinte elérhetetlennek bizonyult az óraipar számára. Ennek okán az aranytok, mint lehetőség lekerült a kereskedelmi palettáról. Az acél, mit alapanyag, amely manapság szinte alapértelmezés, ugyancsak nem jöhetett szóba, melynek titka a második világháború idején felhalmozott fegyverarzenálban rejlett. A Harmadik Birodalom szinte minden, Európában fellelhető vasércet fegyverek és hadipari termékek előállítására használt fel. Ez akkora méreteket öltött, hogy annak bukása után Európa szerte nyersanyaghiány lépett fel, hisz a romjaiba dőlt nehézipar helyreállítása éveket vett igénybe. Ezen felül a fegyverek és harckocsik beolvasztása illetve újrahasznosítása szintén éveket emésztett fel, melynek késztermékét az ipar azonnal felhasználta a szocialista nemzetgazdaság felépítésének égisze alatt. Ezáltal egy manapság átlagosnak tűnő 316L acéltok szintén nem jöhetett szóba alapanyagnak, hisz annak alapára majdhogy vetekedett a nemesfémek árfolyamával. Ennek okán maradt az aranyozott óratok, amely a bevált szokásrenden kívül egyetlen más feltételnek sem felelt meg egy nyugati valutaterületen.