Vostoc Komandirskie

Az orosz katonai óráknak régi hagyománya volt a polgári viselet területén is, ezek közül a Vostok Komandirskie futotta talán a legnagyobb karriert. Mivel maga a nemzet a hidegháború idején társadalmilag militarizálódott, sokan viseltek hasonló órát. Minőségük kezdetben társadalmilag megmagyarázhatatlan volt, hisz a hozzá értő vásárlóréteg nem értette, hogy gyárthat a háború után porig égett ország ilyen kiváló minőségű terméket. Ennek oka könnyen megérthető, hisz a Németországból elhurcolt Hanhart, Tutima, Urofa és más márkák megmaradt gépein és komplett alkatrészbázisán születtek ezen szerkezetek elődjei. A Csisztopolba települt gyárat nemsokára visszaköltöztették Moszkvába, ahol lényeges egyszerűsítésen estek át a szerkezetek és elvégezték a tömeggyártáshoz szükséges módosításokat is. Minden szembetűnő német konstrukciós hasonlóságot megszüntettek, így oroszos mivoltát már nem lehetett kétségbe vonni.Ezekről beszélni nem lehetett, de nyílt titokként minden ember tudott róla honnan származik az alapkaliber, és büszkén viselte mint az Első Szovjet Óragyár termékét. Számlapja az 1970-es évektől szinte minden korosztályt megszólított, hisz a személyi kultuszt megtestesítő Marx/Lenin párosítástól kezdve a Vörös Október atom-tengeralattjáró legendájáig minden témát megtestesített. Hozzájutni kiváltságnak számított, mert szinte alig tudtak annyit gyártani, amit a kereslet igényelt volna, hisz még a távol keletre is szállítottak belőle. Több mint hatmillió példány került eladásra, gyártásának befejezését a szovjetunió felbomlása okozta. Az új tulajdonos felvásárolta a gyárat és gépsorait, ezek után újraindította a modernizált gyártást, azóta népszerűségéből mit sem vesztett. Használt példányai is kelendőek, például a távol keleti turisták megvesznek a szovjet személyi kultuszt megtestesítő számlappal készült modellekért.