⚠️
Szolgáltatásunk hamarosan megszűnik, már csak korlátozott funkcionalitással érhető el.
Részletekkel hamarosan emailben és itt a felületen jelentkezünk!
Az általad letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot
Szeged mai látképe szinte metropolisz jellegűvé emeli a hírös várost, pezsgő élete minden ilyen jellegű tulajdonságát magán hordozza, de ez nem volt mindig így. Az 1800-as évek végén a kietlen, vidékies felépítést talán néhány mai tipikus épület törte meg, mint például a híres Tisza Szálló. A lakosság túlnyomó része mezőgazdaságból és halászatból élt, ennek rendeltek alá mindent, a Tisza parti halpiacok tipikus jellege a piacképes keresettel rendelkező dzsentri réteget inkább távol tartotta a városközponttól, mint vonzotta volna. Annak idején a Medicik Firenze belvárosából száműzték a halpiacokat, hogy teret engedjenek a fejlődő kézművesiparnak, a Ponte Veccio-t mai napig az aranyművesek utcájának nevezik, mely felvirágoztatta a várost. Sajnos Szeged városa nem volt ilyen helyzetben, halászati-kereskedelmi jellege megmaradt, a kézműipar hiánya nem kedvezett egy kezdő órás-vállalkozásnak. Csodájára is jártak a frissen nyílt Oskola utcai órásboltnak, ahol olyan úri huncutságokat árult Brauswetter János, mint például a zsebóra.(Fotó forrása: www.szeged.hu)