Korai megoldások

A koaxiális gátszerkezet gondolata nem mai konstrukció, már 1859 ben Charles Fasoldt órásmester felvázolta az elveket, de az akkori technológia nem tette lehetővé, hogy a gyakorlatban is megvalósítsák az ötletet. A prototípus zsebóraszerkezetben debütált néhányszor, mely nagy ritkaságnak számít manapság, de gyermekbetegségei ugyan abban mutatkoztak meg, mint a korai kronométer gátszerkezeteknek : nem bírták az intenzív viseletet. A zsebóra viszonylag nyugodtan lapul tulajdonosa zsebében, így működése folyamatos és meglehetősen pontos. A karóra elterjedése után a csuklóra került óra viselője gesztikulációjának köszönhetően folyamatosan változtatja pozícióját, így órájának járása könnyen elakadhat. A gátszerkezet egy intenzív mozdulat hatására kifordul és nem jár tovább, a probléma megoldásához órásmester szükséges, mégpedig olyan, aki látott már hasonló jelenséget. Ez az oka annak, hogy sem ezzel sem kronométer gátszerkezettel nem készült karóra. Hamarosan piacra kerültek a szabad horgonygátszerkezetek, amelyek bírták már az intenzív életvitelt és a korai tervek fiókba kerültek. A technológia fejlődése mára lehetővé tette a konstrukció tömeggyártását, amit az Omega felkarolt, nekik köszönhetően született meg a koaxiális gátszerkezet.
( kép forrása: www.forums.watchuseek.com)