Zsebóra viselete

A korabeli zsebóra viselete jól megfigyelhető Barabás Miklós (1810-1898) 1881-ben festett - Szakállas férfi portréja - című festményén. A Biedermeier festő kihangsúlyozta a kor viseleti szokásait, mely még a tiszti lánc és az óralánc átmenetét ötvözte, férfiékszerként tartalmazott családi címert, nemesi pecsétet, vagy hölgyek estén púderszelencét. A lánc legtöbbször aranyból vagy ezüstből készült, de később alpakkából is gyártották, mely minden esetben tükrözte viselőjének anyagi helyzetét. A tiszti lánc az 1890-es évek közepétől alakult át zsebóralánccá, amit az első világháború után a szinte egyeduralkodó karóra divatja kissé háttérbe szorított. Újból reneszánszát éli a viselet, hisz a zsebórák modern kori térhódítása miatt jelentőségét visszaszerezte, az antik órákat javító szakemberek legnagyobb örömére.