Budapesti tömegközlekedés

Az 1890-es évek elején kezdték építeni a földalattit Budapesten, mely Európában is egyedülállónak számított. 1875-ben, amikor az Andrássy utat még éppen építették, a Pesti Közúti Vaspályatársaság engedélyt kért a Fővárosi Közmunkák Tanácsától, hogy az új útra lóvasút is épüljön. Ám a tanács eme kérelmet városszépészeti szempontokra és a lakókörnyezet előkelő mivoltára hivatkozva elutasította. Tekintve, hogy a Belváros és a Városliget közötti gyors közlekedés égetően fontossá vált a millenniumi ünnepségek közeledtével, a BKVT és a BVVV összefogott, és egy új, addig még nem látott megoldást talált a problémára: angol mintára megszületett a földalatti vasút ötlete. Mindezen dolgok megvalósításához a kor technikai fejlettségéhez képest rendkívül kifinomult technológiára, építési technikára és nem utolsó sorban leleményességre volt szükség, hiszen egyrészt a határidő szorította a két céget, másrészt pedig a vasutat az útburkolat és a Nagykörúti főcsatorna közé kellett elhelyezni, ami annyit jelentett, hogy az alagút belmagassága nem haladhatta meg a három és fél métert. Miután a tervezet elkészült, 1894. január 22-én a két cég benyújtotta közös ajánlatát a földalatti megépítésére. 1894. augusztus 9-én a kereskedelemügyi miniszter kiadta az építési engedélyeket. A város vérkeringésébe csatlakozó földalatti már elhozta a pontos idő maradéktalanul betartásának gondolatát, elképzelhetetlen volt a nagyvárosi élet percbeosztás nélkül. Az addig biológiai órájára hagyatkozó gondolkodást felváltotta a manapság is ismert rohanó, időhöz igazodó generáció.