Recycling

anna schwelung 2016. december 12.

Jaj nekem, Heineken!

Hermi 2016. december 12.

:-D Talán nem ment pocsékba...!:-)

Hermi 2016. december 13.

Karolina: :-DDD

irenne56

irenne56 2016. december 13.

Jó kis járgány! :-)))

Somogyi Erzsébet 2016. december 13.

Micsoda ötlet!
Emlékeztek, egy időben divat volt a gyerekek közt gyűjteni az üres sörös dobozokat? Csereberélték, mint a szalvétákat.
Ne tudjátok meg, mikor a feltornyozott dobozok megindultak a szekrény tetejéről......
Nálunk ez előfordult.

Hermi 2016. december 13.

Irénke: :-)) Nekem is nagyon megtetszett!:-))

Hermi 2016. december 13.

Erzsike: :-)) Nekem ez kimaradt az életemből, csak a szalvétát gyűjtöttem gyerekkoromban:-) A fiamnál meg nem is emlékszem, hogy lett volna ilyen gyűjtögetős időszaka...., vagy csak nem avatott be..!:-))

Somogyi Erzsébet 2016. december 13.

Nagy szalvétagyűjteményem megörökölte a lányom.
Most a kis unokámnak gyűjtögetem.

Hermi 2016. december 14.

Ó, az nagyon szép lehet már! Sajnos az enyém az idők folyamán odalett...:-(

Somogyi Erzsébet 2016. december 14.

Egy kis fekete bőröndre való volt.
Külföldi levelezőtársaimtól is kaptam sokat.

Hermi 2016. december 14.

Örülök, hogy átvészelték az elmúlt éveket! Nekem is volt még Ausztráliából is, kör alakú és már akkor (50-es évek második fele) három rétegű volt! Nagyon sajnálom, de sajnos nem tudtam megmenteni őket...

Somogyi Erzsébet 2016. december 14.

Bizony nagy kár, hogy a Tiéd odaveszett.
Általános iskolásként kezdtem én is gyűjteni, remélem lányomnál megmarad, féltve őrzi a régi dolgokat.

Hermi 2016. december 14.

Nagyon rendes a lányod, sokan vannak, akik szabadulnak a régi dolgoktól, főleg, ha helyet foglal...:-(

Somogyi Erzsébet 2016. december 14.

Helyük van bőven, s a szándék is, hogy megőriz mindent, amit az Ősöktől örököl.
Testvériesen igyekeztem osztani, fiamék pedig a régi könyveket kapták.
Ők azokat értékelik nagyra, ha csak eszmei értékük van is.

arvaloky

arvaloky 2016. december 14.

Valamikor a 60-as évek elején én is gyűjtögettem a szalvétát, de Apu tűzre dobta őket egy költözéskor...a kaktuszaimat meg Anyám ajándékozta el szinte az összes játékommal együtt.

Hermi 2016. december 14.

:-) Arvaloky: az én szalvétáim prózaibb halált haltak... A ma már kisváros, akkor még község papját vasárnapi ebédre mindig más hívő hívta meg. Drága nagymamám akkor is bevállalta az ebédeltetést, amikor valaki nem ért rá. Nos, ilyenkor az én szalvétagyűjteményem látta kárát a nagy ájtatos ebédnek... Amikor a legszebbeket is felrakta tálalásnál, akkor megfogadtam, hogy soha többé nem fogok szalvétát gyűjteni...:-(

Somogyi Erzsébet 2016. december 14.

Hú, én ilyesmit meg nem tennék!
Gyűjtögetem a gyerekeim, unokáim apróbb kis emlékeit, ajándékait.
Még a kiszínezett gyufásdobozokat is, amit anno a legkisebbektől kaptam ajándékba.
Ezek a legnagyobb kincsek.

Hermi 2016. december 15.

Tudod Erzsike, így felnőtt fejjel visszagondolva azért azok más idők voltak... Amilyen szegények voltunk, nem nagyon tellett olyan "úri huncutságokra", mint a papírszalvéta... De a pap megvendégelése az az egyházközösség számára szinte kitüntetés volt... Ez az 50-es évek közepétől kb. a 60-as évek közepéig tartott, már amire én emlékszem, mert akkor elkerültem a nagymamától, középiskolában már nem ott jártam...
Persze, én is megtartottam minden kicsi emléket a fiamról, minden kis játékát, ajándékát, néha rá is csodálkozik, hogy: jé, ez is megvan még??

Somogyi Erzsébet 2016. december 15.

Bizony emlékszem azokra az időkre.
Így karácsonytájt eszembejut, hogy Anyukámnak egy babaszappant, Apukámnak egy doboz zsilettpengét ajándékoztam.
Nekem meg mekkora öröm volt, ha kaptam egy doboz színes ceruzát, vagy egy kötött sálat.

Hermi 2016. december 15.

Tudod Erzsike, mégis úgy gondolok vissza ezekre az időkre, hogy boldogok voltunk! Nekünk még volt gyerekkorunk, játszottunk, örültünk minden apróságnak, de nem is vágytunk csillogó életre... A világ sem rohant ennyire...:-(

Somogyi Erzsébet 2016. december 15.

Én csak azt bántam mindig, hogy nincs testvérem.
Azért is szeretjük egymást a pécsi unokatesómmal.

Hermi 2016. december 15.

Erzsike: Nos, az egykeségről nem tehetünk, a szeretetet meg bárki, arra érdemesnek meg lehet adni:-)

Hermi 2016. december 15.

Karolina: :-D Nem tudom, mennyire csillog az életed, az viszont biztos, hogy a szépséged megvan (minden korban van szép!!) és ha csak a fotóidat elnézem, az arborétummal és a környezeteddel bizony a lelki gazdagságod is megvan! Mit is kívánhatnánk mást?? Pénzt?? Minek, nem visszük magunkkal...

Hermi 2016. december 15.

Karolina: :-DD Köszönöm, de ha igazad lenne, akkor már a családom eladott volna darabokban!:-))
Gratulálok a családegyesítéshez, végre pozitív haszna is van az internetnek! Most már nagyon vigyázzatok egymásra!!:-)

anna schwelung 2016. december 15.

Ez igen!
...szekrényről aláhulló sörös doboz, papírszalvéta, gyufa, kaktusz, éhenkórász pap,istenfélő nagyi,unokatesó, szépséges Karolina, oan aranyos Hermi, netes féltesó, melyek, akik, mind fenn ülnek a versenyautón és száguld velük a világhálón az idők végezetéig.
No ez az, amit minduntalan hiányolok az indán ebben a rohanó világban!

anna schwelung 2016. december 15.

Ááááá, belőlem egy csepp is elég, mint a Krasznaja Moszkvából...

Hermi 2016. december 15.

Anna: Olyan szemléletesen összefoglaltad a beszélgetéseinket, hogy akár egy filmajánló is lehetne...:-))
Nyugodtan lehetsz velünk többet is, az említett csepp illata nem jön át a képernyőn, viszont szerintem velem együtt többen is hiányolunk!!!!!!:-D

anna schwelung 2016. december 15.

Bírom, hogy hiányom már-már elviselhetetlen, de nehogy emiatt a Zalának menj! :-D Karolina meg a Gyöngyös-pataknak :-D
Kézilabda EB idején nincs fontosabb a napi 2-3 meccsnézésénél.
Az egyidejű játék esetén egyik szemem a tv-n, másik a telefonom képernyőjén volt, nehogy lemaradjak valamiről is. :-))
Ma szünnap van.

anna schwelung 2016. december 15.

Karolina: hihihi
Lepd meg apát ilyen férfias krasznaja moszkvával, olyan vonzó a szagja, hogy aztán összetapadtok majd, mint a kumpris tészta :-D
https://lh5.googleusercontent.com/_zrGj7OCdJrA/TYdE7lc_GMI/AAAAAAAAA3k/SqmU2nr4Bt8/IMG_6927.jpg

Somogyi Erzsébet 2016. december 15.

Karolina, ez csudajó ötlet volt, hogy megkerested a tesód és öröm, hogy meg is találtad.

Somogyi Erzsébet 2016. december 15.

Vannak testvérek, akik nem szeretik egymást.
Én el sem tudnám képzelni.

Somogyi Erzsébet 2016. december 15.

Az előbbi írásom Herminek szántam.

Hermi 2016. december 15.

Bizony Erzsike, ilyen is előfordul...
Viszont rólad ilyent én sem tudnék képzelni, hogy te ne szeresd a családodat, az unokatesódat, a szomszédasszonyt, a barátnőidet, fel sem lehet sorolni!!! Ezért is szeretnek téged annyian, mert te magad is szereted őket!

Somogyi Erzsébet 2016. december 16.

Karolina :)

Somogyi Erzsébet 2016. december 16.

Hermi!
Érdekes, de valóban sok igazság van abban, amit írtál.
Szerencsés vagyok, hogy ilyen emberekkel hozott össze a sors!
Meg lehet, hogy jó géneket örököltem: Tudok kompromisszumot kötni, ha kell.

Hermi 2016. december 16.

Erzsike: az az egyik legnagyobb áldás, amit örökölhet, vagy kifejleszthet magának az ember! Az minden emberi kapcsolatok és a család összetartásának is az alapja!

Somogyi Erzsébet 2016. december 16.

Mondhatnánk, hogy önző vagyok, mert így érzem jól magam.
Ma pl. annak tudtam nagyon örülni, hogy két haragos hangos köszönéssel üdvözölte egymást a jelenlétemben.

Hermi 2016. december 16.

:-)) Na látod, ez igazán szép eredmény, lehet, hogy most már megbékélnek valamennyire egymással!