Szerelemvirág

►Vancsai Erzsébet:Hittük a végtelent

Együtt jártunk a nyárban, örök napsugárban.
Hideg télben, sűrű hóesésben.
Álmokat szőttünk s mindent legyőztünk,
Hittük a végtelent.

Átkos hajnalon az első napsugárral,
megjött a tél, nem is kérdezett.
Hűvös szellő szárnyán, fagyos mosolyával,
vasmarkába fogta, álmodó szívedet.

Elmerengett még arcodon kicsit,
feketére rajzolt, minden színedet.
Sátáni kacajjal, kopár szirtek ormán,
kitűzte álmodó szívedet.

Rám vigyorgott átkos mosolyával,
mellém ült s hozzám bújt kicsit,
hogy szívembe marja, tüzes karmaival
a végtelen álmait. 2011.09.09.