Remény

►Vancsai Erzsébet: Remény......

A kelő nappal újra éled,
szárnyára kap csendesen.
Felém hozza Karmaiban
a kéklő végtelent.

Fészket rak az álmaimból,
szívembe lopja édes dallamát.
Lelkem mélyén elidőzik még kicsit,
s már repül is tovább.

Meglapúl az út porában,
napfényében bújik el.majd
rámkacsint egy csillagképből,
s víztükrében alszik el.

Hálót sző a holdsugárból,
emlékeimből könnyeket fakaszt,
Szíveket rajzol a homokba
s hullámaival, mind lemossa.

Új Reménnyel szívembe költözik,
s egy édes-bús dallamot mesél.
Letűnt idők álmairól,
mit elvitt már a bús őszi szél. 2011.09.12.