Álomsziget

►Vancsai Erzsébet: Álomsziget

Lassan kibontja szárnyait az est,
vörösre rajzol kéklő színeket,
mosollyal köszönti az éjjelt
s átöleli fájó szívemet.

Egy dallamot játszik bársonyhangszerén,
pengeti húrjait a mulandó idővel
s elűzi hajnalát, minden éjjelen
a fájó, bús ébredéssel.

Vágyaimra könnyes párnával felel,
tenyerébe rejti sápadt arcomat,
elveszett idők csillagtengerén,
átevezi üres csónakomat.

Táncot jár a létben, kecsegtet reményben,
arannyá fest kopár szirteket
s az álmok szigetén, minden éjszakán,
Hozzád elvezet.