Vörösbegy

Ez az első madárfotóm, és hogy őszinte legyek kísérlet képen mentem le a kiserdőbe, mindenféle felkészülés nélkül. Leültem egy kidőlt fa mögé, és reménykedtem hogy egy buta kismadár leszáll a közelembe, miután csendben és mozdulatlanul ülök. Az első dolog amire rájöttem az az hogy a madarak még ritkán sem buták. És az hogy a 200mm még APS-C vázon is igen rövidke. És bár ők ordibálták tele az erdőt, én meg alig vettem levegőt, mégis ők figyeltek engem és nem fordítva. Mint minden állat ők is zseniálisan élnek együtt környezetükkel. Éberek, gyorsak, és gyönyörűek. Nem sikerült élvezhető képet lőnöm ami nem is csoda nulla felkészültséggel. Legközelebb már tervvel megyek. Ez lett az egyetlen kép amit nem vágtam a kukába, mert úgy döntöttem megtartom első próbálkozásom legjobbját. Az állat gyönyörű, és bár a kép nem úgy sikerült ahogy szerettem volna, nekem azért mégis kedves, hiszen egy újabb kaland első lépései ezek. A hideg idő ellenére nagyszerű élmény volt madárcsiripeléssel körülvéve ücsörögni egy nedves, kidőlt fa törzsén, várva a lehetőségre, ami ma elkerült. Minden percét élveztem.