a szántás szélén

O de kedves!

Már felszedték a répát?:):)

:-)

Hogyne lenne szomorú, mikor vészesen közeledik a nyúlvadászat ideje. :((((
Jaj nekik! Pláne az alföldi nyulaknak. Jönnek a német és osztrák vadász urak és kevés híján mind lelövik.....

dzsaguár, tudom ám én azt, hisz 15 évig (2007-ig) egy vadásztársaság mindenese voltam, könyvelő, irodavezető, pénztáros stb. A főnököm, aki erdőmérnök és vadgazda volt, sokat magyarázott a vadgazdálkodási és kilövési tervekről stb. A mi területünkön nagyon kevés volt az apróvad, inkább nagyvadas erdeink voltak, valamikor a vadászterület egész a Fertő tóig ért, de azt elvették, abból alakították ki a Nemzeti Parkot. Így is maradtak jó erdeink. Nálunk több aranyérmes bikát és bakot lőttek, no persze nem akkorákat, mint Zalában, de impozáns volt mindegyik. A kapitális aganccsal rendelkező vadat csakis külföldi lőhette. Vadliba volt (és van) nagyon sok február táján, itt van egy pihenőhelyük, ahol napokig, sokszor hetekig tanyáznak ezrével.....

a gazdák bánatára, mert az őszi vetést mind lecsipegetik.....

Erről jut eszembe, hogy a valamikori kertemben mezei nyulak is éltek, eleve ott születtek. Volt egy Ödönke nevű nyuszink, már nem is félt tőlünk. Imádta a hullott gyümölcsöt, a ringlófa alatt üldögélt naphosszat és azt várta, hogy lepottyanjon egy-egy túlérett, erjedő példány. Azt hiszem Ödönke részeges volt.... Pont az okozta a vesztét, hogy nem félt tőlünk. Bejött utánam a kerti házba és én nem vettem észre. Bezártam és pont akkor utaztam el egy hétre. Szegény ott pusztult el nyomorultul a házban. A kert végében, a mogyorófák árnyékában temettem el. Néha még most is emlegetjük.....

Igen dzsaguár, a dolgok nem mindig végződnek jól, de Ödönke emléke örök. A kert új tulajdonosának is elmeséltem a történetet, őt is megérintette, és azóta is gondozza a Ödönke sírját, miközben arra vár, hogy neki is legyen egy Ödönkéje.....

Vigasztalásul írom, hogy Ödönke jóval tovább élt, mint egy átlagos mezei nyúl, ugyanis a kert bekerített volt, és ott tilos volt vadászni. Egyszer láttam, hogy egy terepjáró kocsi lépésben jött a dűlőúton és az ablakán puskacső nyúlt ki, ami a kertem felé irányult. Majd frászt kaptam, de a puskások is (valószínű orvvadászok voltak) és villámgyorsan behúzták a puskát és feltekerték az ablakot. Biztos vagyok benne, hogy a mezei nyulaimra vadásztak, többek között Ödönkére. Az én kertem diplomáciai menedék volt a nyulaknak.

Nagyon jó.