Az általad letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot
Mifelénk kóró a neve. A fotón látszik, hogy géppel van levágva a kór(é)ó szár:):) . Még az én időmben, a háztájiban, málészedés után sarlóval vágtuk le a szárat, egészen a tövénél. Addig vágtuk sorban, átnyalábolva a szárakat, míg át tudtuk fogni, aztán leraktuk a sor mellé. Az utánunk jövők összekötözték, és a kévéket kúp alakzatba rakták! (kukóra rakták!:):):) A végén megszámoltuk hány kukkórót raktunk össze a területen!!
Na... ebből értett-e valaki valamit is?:):):):):):)
Én igen! És nagyon tetszett, bár mi nem ezeket a szavakat használjuk.:)))
Mi is kézzel vágtuk, de persze azért, mert nem nagyüzemi, hatalmas területről volt szó, csak kb 20 sor, de az jó hosszan. Összejött a család és letörtük a csöveket, aztán jött a vágás, a kévékbe rakás.
Nálunk kórészásnak hívják azt, amikor a learatott, vagy betakarított területen végigjárnak és összegyűjtik a véletlenül ott maradt kukoricát vagy akár a burgonyát.
Nálunk különösen a leszüretelt szőlőskertekben volt érdemes körülnézni, ha már erősen ritkulnak a szőlőlevelek és a kis hónaljfürtök is mézédesre érnek. Ezt nálunk lecskázásnak nevezik. Barátnőmmel rendszeresen jártunk lecskázni. Ezeket a pici, ottfelejtett, vagy szándékosan otthagyott fürtöket jobban szerettük és szeretjük, mint a szüreti szőlőt.
Itt a földön maradt termést böngészik. A kukorica szárát levágták és szárkúpokba rakták. Tavasszal mentek kórét veregetni. (Az ősszel felszántott kukoricaföldön tavasszal első fogasolás után összegyűjtötték a föld tetejére került kórékat. Azokat egymáshoz veregették, hogy a föld kihulljon belőle.) Tüzelőnek használták a sparhetban(!)
... érdekes, hogy a szokások egyformák, csak az elnevezés változik tájanként! Felénk is összegyűjtötték a gyökeret, - amit csobaknak hívtak - aztán jött az egymáshoz vagy a földhöz veregetés - végül a sparhelt!
Mi kukoricaszárral nem tüzeltünk (hisz nem is volt) de a lemetszett szőlő venyigéjével igen. Elég vékonyka meleget adott, inkább csak a begyújtáshoz volt jó. Viszont Édesapám munka után kijárt az erdőre, mi meg vele, és száraz ágakat gyűjtöttünk, volt egy hosszú rúdra erősített kampója, azzal húzta le a fákról. Néha nekünk is segíteni kellett, ha túl vastag volt az ág. Hű akkoriban tisztára volt pucolva az erdő, nem úgy, mint most.....szinte az egész város így fűtött a háború utáni években.
A jó, zsíros brennbergi szenet akkor vetette a tűzre, ha már igen-igen hideg volt.
Krémusz
Krémusz 2012. október 20.
Nagyon szép kép és szellemes cím! Gratulálok:)))
dzsaguar
dzsaguar 2012. október 20.
köszönöm :)
tacsifoto
tacsifoto 2012. október 20.
Mit jelent az, hogy kóré?
Nagyon jó kép!
dzsaguar
dzsaguar 2012. október 20.
ott sorakoznak a képen :) ami a kukorica után a földben a marad az a kóré (itt!)
tacsifoto
tacsifoto 2012. október 20.
Jaaaaa? Ezt nem tudtam; köszönöm.
franczk
franczk 2012. október 21.
Jó ötlet!
csuru
csuru 2012. október 21.
De nagyon jo!!!
mammaróza
mammaróza 2012. október 21.
Mifelénk kóró a neve. A fotón látszik, hogy géppel van levágva a kór(é)ó szár:):) . Még az én időmben, a háztájiban, málészedés után sarlóval vágtuk le a szárat, egészen a tövénél. Addig vágtuk sorban, átnyalábolva a szárakat, míg át tudtuk fogni, aztán leraktuk a sor mellé. Az utánunk jövők összekötözték, és a kévéket kúp alakzatba rakták! (kukóra rakták!:):):) A végén megszámoltuk hány kukkórót raktunk össze a területen!!
Na... ebből értett-e valaki valamit is?:):):):):):)
Krémusz
Krémusz 2012. október 21.
Én igen! És nagyon tetszett, bár mi nem ezeket a szavakat használjuk.:)))
Mi is kézzel vágtuk, de persze azért, mert nem nagyüzemi, hatalmas területről volt szó, csak kb 20 sor, de az jó hosszan. Összejött a család és letörtük a csöveket, aztán jött a vágás, a kévékbe rakás.
Nálunk kórészásnak hívják azt, amikor a learatott, vagy betakarított területen végigjárnak és összegyűjtik a véletlenül ott maradt kukoricát vagy akár a burgonyát.
mammaróza
mammaróza 2012. október 21.
:):) Mi azt kórészás helyett tallózásnak hívtuk!.):)
tacsifoto
tacsifoto 2012. október 22.
Nálunk különösen a leszüretelt szőlőskertekben volt érdemes körülnézni, ha már erősen ritkulnak a szőlőlevelek és a kis hónaljfürtök is mézédesre érnek. Ezt nálunk lecskázásnak nevezik. Barátnőmmel rendszeresen jártunk lecskázni. Ezeket a pici, ottfelejtett, vagy szándékosan otthagyott fürtöket jobban szerettük és szeretjük, mint a szüreti szőlőt.
dzsaguar
dzsaguar 2012. október 22.
Itt a földön maradt termést böngészik. A kukorica szárát levágták és szárkúpokba rakták. Tavasszal mentek kórét veregetni. (Az ősszel felszántott kukoricaföldön tavasszal első fogasolás után összegyűjtötték a föld tetejére került kórékat. Azokat egymáshoz veregették, hogy a föld kihulljon belőle.) Tüzelőnek használták a sparhetban(!)
mammaróza
mammaróza 2012. október 22.
... érdekes, hogy a szokások egyformák, csak az elnevezés változik tájanként! Felénk is összegyűjtötték a gyökeret, - amit csobaknak hívtak - aztán jött az egymáshoz vagy a földhöz veregetés - végül a sparhelt!
tacsifoto
tacsifoto 2012. október 22.
Mi kukoricaszárral nem tüzeltünk (hisz nem is volt) de a lemetszett szőlő venyigéjével igen. Elég vékonyka meleget adott, inkább csak a begyújtáshoz volt jó. Viszont Édesapám munka után kijárt az erdőre, mi meg vele, és száraz ágakat gyűjtöttünk, volt egy hosszú rúdra erősített kampója, azzal húzta le a fákról. Néha nekünk is segíteni kellett, ha túl vastag volt az ág. Hű akkoriban tisztára volt pucolva az erdő, nem úgy, mint most.....szinte az egész város így fűtött a háború utáni években.
A jó, zsíros brennbergi szenet akkor vetette a tűzre, ha már igen-igen hideg volt.
Mária képei
Mária képei 2012. október 23.
nagyon tetszik ♥