Pillanat

Egyszer csak kiürült a tér. A nap narancs színbe vonta a környéket és minden elnémult. A madarak nem csicseregtek, a kutyák nem ugattak, a fák levelei nem susogtak, mert a szél sem fújt. Mintha megállt volna az idő.

A napsugarak áttörtek a felhők közt, s megcsillantak a kockaköveken. Végtelen pillanat volt, valaminek a vége. És másvalaminek a kezdete.

Mint egy jel a semmiből, ami előre jelezte, hogy valami változni fog. Minden összeállt abban a pillanatban és az ember tudta, hogy ez az. Innét megváltoznak a dolgok. És ez a pillanat talán még abban is segített az embereknek, hogy eldöntsék magukban teljes bizonyossággal a változást. Mert mindig minden belőlük indul ki.

Aztán... Aztán egyszer csak újra fújt a szél. Megmozdultak a falevelek, susogtak a fák. Újra csiripeltek a madarak. És a kutyák is ugattak. Újra. S minden ment tovább a maga útján. De már másik irányban.

www.facebook.com/AshenThePhotographer