_
Szállunk ebédre.
  • 2013. márc. 14.
  • 1965
  • 47
  • 10
  • beágyazás
    XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
Aranyosi Ervin: Szeretni kell!
Remegő kéz és ráncos arc,
sok küzdelem és sok kudarc.
Pislákoló láng fáradt szemekben:
– Talán, én jó ember lehettem?!
Szerettem mindazt, aki hagyta,
s olyan is volt, ki visszaadta.
Az idő elszállt lassan felettem,
de boldog voltam, mikor szerettem!
Életet adtam szeretettel,
szolgáltam mást szívvel és tettel.
Mindenki elment, itt hagyott,
s hiába súgom: – Itt vagyok!
Sóhajom már csak pár galamb
hallgatja, s érti néha nap.
Tudod a lét, így múlik el,
de amíg múlik szeretni kell!

iiilona   2013. március 14.

Remek fotó! Úgy látszik, a nénit már ismerik.

bokamari   2013. március 15.

Látni, hogy ismerik őt!!
Hogy néz fel rá az egyik!!
Nagy gratula:)))

Zsüzsü   2013. március 15.

Szerintem itt kifejezetten szépek az elmosódott szárnyak, és az az egy "hűséges" tekintet,... ahogy bokamari mondta... gratulálok!!! :)

igertner   2013. március 15.

---ha mondhatok valamit ...én picit sötétítenék a képen szerintem akkor még jobb lenne , de igy is szuper ...

Rolling   2013. március 18.

Köszönöm a véleményeket.
igertner:igazad van.Borús idő volt,én picit világosítottam,de ff a Te variációd jobb.

Rolling   2013. március 18.

Kedves Zsüzsü: Elkapott pillanat,eredetileg.
Köszönöm.

Kedvencnek jelölték
Gyűjteményekben
Albumokban