Papkeszin fényképeztem 1970. nyarán Zenit 3M fényképezőgéppel, valószínűleg Jupiter-11 4/135mm telével, Fortepan filmre.
Idén ősszel visszamentem Papkeszire, hogy megkeressem a kápolnát (Hajmáskérig vonat, onnan bicikli). A faluban egy asszonytól megtudtam, hogy a kápolna Sáripusztán volt, de már lebontották. Megkerestem a Balaton turistatérképén Sáripusztát, és indultam volna arrafelé, amikor megszólított egy biciklijét toló enyhén kapatos férfi, hogy mit keresek. Mondtam, hogy Sáripusztára szeretnék menni, megkeresni a kápolna helyét. Elkezdte mondani az utat, aztán azt mondta, hogy mindjárt ideér a bátyja, jobb lesz, ha ő mondja, mert ott lakott egy darabig. Tényleg mindjárt ott volt a szintén biciklit toló, de lényegesen józanabb bátyja, aki elmondta az utat, és azt is, hogy nagyon rossz az út, és hogy lesz ott két ház és a második ház után volt a kápolna. Elbúcsúztam tőlük, irány Sáripuszta. Az út eleinte murvás volt, aztán egyre rosszabb, volt ahol százméterekre ki kellett menni a mezőre, mert a sártól és a pocsolyáktól járhatatlan volt az út. Elértem az első házig, ahol kézzel festett tábla volt, hogy magánút. Azért tovább mentem, gondoltam csak emberek lesznek ott is, és útbaigazítanak. Csak egy megkötött kutya őrjöngött a ház mellett, hiába köszöngettem, nem jött ki senki. A melléképület előtt ruhák száradtak, egy rendszám nélküli egészen új, tiszta autó állt az udvaron. A háztól már nem vezetett tovább rendes út, visszafordultam. Volt nem sokkal korábban egy alig járt leágazás, de olyan sár volt, meg el is akartam érni egy vonatot Kenesén, így leálltam a keresgéléssel. Visszamentem a faluba.
