Papkeszi, a sáripusztai kápolna 1970-ben.

A temetkezési helyül is szolgáló kápolnát valószínűleg az 1980-as években bontották le. Keresztje és harangja most Papkeszi katolikus imaházában szolgál. 1970. augusztusában fényképeztem Zenit 3M fényképezőgéppel, Fortepan filmre. Néhány napja visszalátogattam Papkeszire, megkeresni a malmot és a kápolnát, illetve megtudni valamit a sorsukról. A falu közepe táján érdeklődtem egy szembe jövő idősebb asszonytól a kápolnáról. Azt mondta, hogy persze, hogy ismeri, Sáripusztán volt, úgy két kilométerre a falutól, de már rég lebontották. Nagyon szép, díszes kápolna volt, a Rostás (?) család idősebb tagjai voltak benne eltemetve. A háború alatt az oroszok feltörték a sírokat, biztosan értékeket kerestek bennük, kiszedték a halottakat a koporsóból. Azt mondta, hogy az ő apja meg még valaki tette vissza őket a koporsóba és a koporsókat vissza a gödörbe. Ő még kislány volt, nem engedték volna oda, de ő persze odament kíváncsiskodni. Azt mondta, hogy a halottak épek voltak, mumifikálódtak, olyanok voltak, mint a csokoládé. Az oroszok összetörték a sírgödör beton fedőlapját, az apjáék deszkákkal borították be a gödröt. Aztán a kápolna még sokáig megvolt, jártak oda misézni is, de elkezdett romlani a teteje, és amikor a tető teljesen tönkrement, akkor a berhidai öreg pap (akkor oda tartozott Papkeszi), ahelyett hogy megcsináltatta volna a tetőt, lebontatta a kápolnát. A kápolna olyan erős volt, hogy a tornyát nem bírták elhúzatni traktorral. Kérdeztem még arról a patakparti malomról is, amiről a libás-kacsás képem van. Azt mondta, hogy azt is lebontották, de a mellette levő hosszú lakóház még megvan.