YK002248

Mindenki megértette, hogy innen menni kell, de sajnos nem mindig volt hova. Némelyeknek lakott ismerőse a nagytétényi barlanglakásokban, ők összeköltöztek. Sok ilyen elhagyott lakás maradt üresen, amit nemsokára a megmaradt repülőgépgyár alkatrészbázisával töltöttek fel, így volt aki lemaradt a beköltözésről. Számukra a honvédség által kiutalt légópincékben találtak ideiglenes szállást, de a Törley borpincészet által, lakhatásra átalakított katakombákba is költöztek az összedőlt házakból. Nekik sem volt hova mennünk, rokonuk sem élt Tétényben, ráadásul addigra minden környékbeli szállást belaktak. Nem maradt más, maradniuk kellett a romos házban, beköltöztek a nemzeti érzelmű fiatalok által hátrahagyott földszinti lakásban, amit lakhatóvá nyilvánított a katonaság. A feldúcolt ház egyetlen épségben maradt lakása lett ideiglenes szállásuk, bár ablak nélkül, amit később bedeszkáztak. A bérház lépcsője szintén megmaradt, ami mementóként az ég felé meredt, nem vezetett sehova. A pusztításra jellemző, hogy a kémény körtője állva maradt, amelynek nyílását srégen eltakarta az utcáról felrepült csatorna fedele. A bombázás szürreális emlékműve nem sokáig ágaskodott, mert másnap a tűzoltóság a lépcső-torzóval együtt lebontotta. Szinte csodával határos módon ekkor került felszínre a szóban forgó angyalhívó is, amelynek papírdoboza már akkorra leégett róla. A romok átkutatása közben csillant meg sárgaréz alkatrészein a napfény. Édesanyja fazekakat, evőeszközöket, éjjeliedényt és pár seprűt vitte be a lakásba, ez maradt összes vagyonuk, minden más elpusztult.