Az 1900-as párizsi világkiállítás

Párizsban az addig volt legnagyobb szabású világkiállítást rendezték 1900. április 14–november 12. között. Franciaország minden anyagi és szellemi erejét mozgósította, hogy a századfordulót emlékezetes és minden addigit felülmúló módon ünnepelje meg. Az 1889-es párizsi világkiállítás területét megnövelték, és az új Szajna-híd (Alexander híd) is elkészült az eseményre. A kiállítás óriási pompával megrendezett nyitóünnepségén Pierre Waldeck-Rousseau miniszterelnök beszédében kijelentette: „hamarosan fontos lépést teszünk a boldogságot és a humanitást szolgáló munka lassú fejlődésének útján”. A kiállítók (több mint 80 ezer) és a látogatók (50 millió körüli) száma messze túlhaladta a megelőző kiállításét. (Ezt a számot az utána következő világkiállítások sem tudták elérni.)

A kiállítás tematikáját a „haladás” szolgáltatta: a nemzeti csarnokok és a mintegy száz, különböző témakört megjelenítő pavilonok az emberi szellem és munka több ezer éves történetét és eredményeit mutatták be az új század küszöbén. A „Nemzetek utcája” a Szajna partján a kiállítás egyik legérdekesebb része lett. Egymás mellett sorakoztak itt a különböző nemzetek saját nemzeti stílusukban emelt vagy nevezetes műemlékeiket idéző palotái. (Az olasz épület a velencei Szent Márk-templomot mintázta, a skandinávok hagyományos faépítményekkel mutatkoztak be, Ausztria a barokk építészetből adott ízelítőt, Magyarország – önálló államként – történelmi nevezetességű épületeit mutatta be.) A tematikus pavilonok a világ ipari, technikai, tudományos csodáit tárták a nagyközönség elé (pl. kohászat, szövőipar, villamosság, műszaki találmányok csarnokai), de a kultúra és a művészetek is külön bemutatótermekbe kerültek. (Forrás:www.tankonyvtar.hu/Farkas Ildikó)