Az óra üvegrámája

Ezeket az órákat ásványüveggel adták ki annak idején, ami sérülékenynek bizonyulhatott, mert itt nem az köszön vissza. Pótlásként esztergált celluloidüveget alkalmaztak a korabeli órások, amit ők készítettek méretre. A cellulóz nagyon tűzveszélyesnek bizonyult és napfény hatására hamar besárgult, ezért az 1970-es évektől Poli-akriláttal helyettesítették. Ez a példány azért nem fakult meg, mert sötétben töltött jó pár évtizedet, de cseréje elkerülhetettlen.