Miskolc-Tapolca fürdőtörténete
A melegvizes tavasbarlangot már az ősember is ismerhette. A népvándorláskor átvonuló szlávoktól kapta a Tapolca nevet a melegvizes forrásokból táplálkozó kis tavak környezete. A XII. századtól egy Benedek rendi kolostorral hozták összefüggésbe a fürdőhelyet. A XVI. században Tapolca már a környékbeliek és átutazók által gyakran látogatott fürdőhely, melynek melegvizű forrása, tava, az elfolyó és soha be nem fagyó patak fürdésre, gyógyulásra, pihenésre, mosásra kiválóan alkalmas.
Az első oklevelek szerint a terület a (Görömböly) tapolcai apátság tulajdona. 1711-ben a váci püspök levelében kéri a vármegyét a fürdőház rendbetételére, a tó elmocsarasodásának megakadályozására és egyúttal orvosokat, szakértőket hozat a víz és a könyék gyógyító jelentőségének tudományos meghatározására. A püspök úr tanácsára a melegvizet 3 tavacskába terelték, melyek fölé öltözőkamrákat építettek, hogy ki-ki státuszához és rangjához méltóan egyedül, vagy az övéivel külön-külön medencében élvezhesse a fürdőzést.
1720-23 között épül fel a fürdőház, 6 szobás tornácos fogadóval. Az akkori feljegyzés azt írja a fürdőről, hogy � sziklavájatból előtörő víz ereje a bőrt összehúzza, a lázat leviszi, az étvágyat meghozza.�br /> 1837-ben az új apát munkálkodása alatt a �ürdőintézetnek�nevezett helyen egy fedett belső fürdő és a szabad ég alatti forrás (tó) található. Az előbbi a tehetősebbeknek, az utóbbi a köznép számára.
A XIX. század utolsó harmadában indul a fürdőhelyen jelentős fejlődés, amikor a területet a munkácsi püspöktől Miskolc városa megvásárolta. (Már 1831-ben írnak a vásárlási szándékról.)
A XX. század elején Miskolc számára nem csak az üdülőhely válik fontossá, hanem a város létét meghatározó jó minőségű ivóvíz kinyerésének lehetősége is. Ekkor jön létre a Miskolci Vízmű, a forrásvizet csőhálózaton elvezetik és határozatot hoznak arról, hogy 2000 m-es körzetben közvetlen új közfürdőt senki sem létesíthet.
Az 1920-30-as években válik Tapolca üdülő településsé, 1934-ben nyilvánítják hivatalosan is üdülőhellyé.
A fürdőhely szállóépülete a XIX. század végén épült. Az Anna szállót Lechner Jenő tervezte, mellé 1934-ben készült egy kör alaprajzú nádfedeles épület (tervező Menner László miskolci építész), melynek leégése után az épületegyüttest az 1980-as évek elején lebontották.
Az 1930-as években létesült a kör alaprajzú Tavi fürdő, a strandfürdő 100 méteres medencével és szabályozták a csónakázó tó partját.
Az 1920-as évektől a területen 4 barlangot vizsgáltak meg a víz útját követve és hatalmas üregrendszerben 20-28 C-os vizet találtak, mely Európában egyedülálló. (A karsztban máshol magas hőfokú víz nem található.) A feltárás során új melegvízforrásra is leletek, mely 31,5 C-os 150 liter /sec mennyiségű vizet ad.
