naga-baba

A vágytalanság az egyik kulcsfogalom a sādhu életében, és az anyagi világ világi örömeiről, az otthonról és a társadalomban élők komfortjairól való lemondást jelenti. Az örömökről való lemondás gyakorlati szinten, a test szintjén kezdődik - lemondás a tulajdonról és örömeiről. A szegénységi fogadalom létfontosságú a lemondó aszkéták számára, így ez minden aszkéta közösségben a legtöbb vita alapja (ld.: sthavira vādák, jainák). Az aszkétának ugyanis csak a létfenntartáshoz és a rituálékhoz szükséges tárgyai lehetnek. Ezzel a szegénységi fogalommal függ össze a használatos tárgyak egyszerűsége is - például a minimális öltözködés vagy a meztelenség. A szegénységi fogadalom másik megjelenő jellegzetessége a koldulás. Mivel a sādhuk nem dolgoznak, megélhetésük a hívőktől függ. Ez egyszerű, ha az aszkéta már elismert szent ember, de addig komoly megpróbáltatást jelent. A koldulás persze ‘passzív koldulást’ jelent, vagyis egy helyen való ücsörgés a hívők adományaira várva. A hívők vallási kötelességüknek tekintik, hogy adományokat adjanak, hiszen tudják, hogy a bābāk aszketikus gyakorlatként koldulnak.