http://indavideo.hu/video/_____________________1 A XVIII. dinasztia korától fogva Egyiptomban varázsigéket tartalmazó papirusztekercset helyeztek a halottak mellé, hogy megóvja őket a túlvilág különböző veszélyeitől, és eligazítást nyújtson számukra ennek különböző területein. A 3500 éves "útikalauz" lépésről lépésre "megtervezte" az elhunytak másvilágra vezető útját. Miután a lélek elhagyta mumifikált porhüvelyét, veszélyek sokasága leselkedett rá - a mindent felemésztő tűztől, mérgeskígyóktól, vadállatoktól kellett tartania. A legfélelmetesebb a Halottfaló volt, amellyel a túlvilági bíróság kedvezőtlen ítélete után találkozhattak az elhunytak. A "szív megmérettetése" elnevezésű szertartás során az igazság mérlegének egyik serpenyőjébe az elhunyt szívét, a másikba egy strucctollat helyeztek, amely Maatot, az igazságosság és a rend istennőjét jelképezte. Amennyiben a halott szíve könnyebb, mint a strucctoll, az illető méltó, hogy az istenek társaságába kerüljön a túlvilágon. A strucctollnál súlyosabb szív viszont egyértelműen azt jelzi, hogy az eltávozott nem élt tisztességes életét. Szívét a Halottfaló zabálta fel, amelynek krokodilfeje, vízilóhátsója, oroszlánteste volt. Wallis Budge pedig az a kétes hírű Egyiptológus volt aki fondorlatos úton megszerezte, ellopta a British Múzeum részére ezeket a felbecsülhetetlen értékű , legkorábbi és éppen megmaradt tekercseket. Ezután hírnévre szert téve, feldarabolta és lefordította , majd sok könyvet kiadva belőle publikálta e könyveket.