https://www.youtube.com/watch?v=XSeZDkRvuk8 Rudolf Steiner 1919-ben október - novemberben egy 15 előadásból álló sorozatot tartott Dornachban. Az előadás sorozat címe: „Szociális kérdések és ezek spirituális háttere” volt, (németül: „Soziales Verständnis aus geisteswissenschaftlicher Erkenntnis”, GA 191). A sorozat 11. előadásban (az eredeti német kiadás 198. oldalán) a következőket mondja témánkkal kapcsolatban: „A dolog lényege az, hogy az emberiségnek meg kell találnia a megfelelő hozzáállást Ahriman eljövendő földi inkarnációjához. Egy olyan lény, mint Ahriman, aki most a Földön inkarnálódni fog, bizonyos szellemi erőket irányít az emberi fejlődésbe és ezt annak érdekében teszi, hogy ezen szellemi impulzusok hatására az emberek az ő különleges céljait szolgálják. Kétségtelen, hogy Ahriman számára az lenne a leginkább megfelelő, ha az emberek a lehető legnagyobb számban úgy élnék meg inkarnációját, hogy semmi fogalmuk sem lenne róla. Az ő inkarációja számára rendkívül kedvező lenne; ha az emberek a lehető legnagyobb számban élnének olyan módon, hogy az inkarnáció előkészületei észrevétlenül le tudnak zajlani, és az emberek többsége Ahrimant előre mutatónak, jónak és az emberi fejlődést szolgálónak tartaná. Az lenne a számára a lehető legjobb, ha egy alvó emberiséghez tudna inkarnálódni,” Éppen ezért a következő gondolatok célja az, hogy Ahriman inkarnációját ne alvó tudatosságú emberek fogadják és meg tudjuk találni azt a megfelelő hozzáállást, ami ennek a jelentős szellemi eseménynek a tudatos átéléséhez szükséges. Az ember feladata tehát tudatosságának olyan mértékű fejlesztése, hogy képes legyen befogadni vele azokat az érzékfeletti lényeket is, akik bár a fizikai síkon nem érzékelhetőek, de életünkbe és létezésünkbe mégis folyamatosan beavatkoznak. Rudorf Steiner szerint „az 5. Atlantisz utáni kor emberének, aki ennek a kornak még a kezdetén áll, az az egyik legfontosabb feladata, hogy a gonosz teljes problémáját felölelő területtel kapcsolatban alakítson ki újfajta tudatosságot. Azzal a gonosszal kapcsolatban, amelyik ebben a korban valamennyi létező formában meg fog jelenni az ember életében.” A Steiner által említett kor az nem más, mint 5. Atlantisz utáni kor, egy olyan korszak, ami még igen sokáig fog tartani, hiszen 1413-ban kezdődött és egészen 3573-ig tart majd. Ennek a 2160 évnek most még csak az elején tartunk, de azt tudjuk, hogy az 5. Atlantisz utáni kor fő feladata a gonosz szerepének és minőségének megértése. Amennyiben ezt nem tudjuk magunkban tudatosítani, ha nem leszünk képesek tudományos módszerekkel – szellemtudományos úton – bebizonyítani az ember számára, hogy a gonosz megjelenése mögött lények állnak, olyan szellemi lények, akiket fizikai érzékelés útján nem tudunk felismerni, akkor a gonosz problémáját nem tudjuk megoldani. Ezzel a problémával kapcsolatban az egyik legfontosabb feladat annak megértése lenne, hogy nem létezik abszolút gonosz. Persze ezt sokkal könnyebb kimondani, és elgondolni, mint valóban átélni, az életünk részévé tenni. Mivel nem is tudjuk ezt a fontos gondolatot a mindennapjaink részévé tenni, ezért ezek a lények hatni tudnak ránk és az érzéseinkben félelmet és gyűlöletet, sokszor utálatot gerjesztenek a gonosszal szemben. Vagyis éppen azok a lények hozzák létre bennünk ezt az érzést, akikkel kapcsolatban ma feladatunk van. Ezzel azt akarják elérni, hogy a kor által számunkra adott feladatot ne tudjuk elvégezni. E két érzés hatására ugyanis az objektív, tényszerű megismerés nem lehetséges és ez a két érzés ellehetetleníti a valódi megismerést. Ha sikerül megszabadulnunk a gonosszal kapcsolatos érzelmektől, akkor rájöhetünk arra, hogy ezt a szellemi erőt nem félni és gyűlölni kellene, hanem megismerni és felismerni. Az első és legfontosabb az, hogy a gonosznak nevezett szellemi erőket megismerve az embernek fel kell ismernie, hogy nem létezik örök és önálló gonosz. Ezt Rudolf Steiner igen világos és egyértelmű szavakkal mondja ki: „minden, ami a világtervben van, az jó. A gonosznak csak egy adott időszakon keresztül van létjogosultsága.” Ebből a mondatból két fontod dolog is következik. Az egyik az, hogy minden, ami a Világtervben foglalt az Jó, és a másik, hogy a gonosz az csak egy adott időszakban van velünk, emberekkel. Ebből egyenesen következik, hogy nem mondhatjuk azt, hogy minden, ami most a világban velünk és körülöttünk van az jó! Mert Rudolf Steiner nem a világról, hanem a Világtervről beszél, ami természetesen nem azonos azzal a fogalommal, amit mi a világ alatt értünk! A teljes értekezés a videóban hallható, hangoskönyv formátumban.