Nyár vége a Hargita alatt

Kellemes nyár végi hangulat!!!

Nagyon elragadó!!
Szívesen töltöttem volna itt az időmet!!

nagyon szép és hangulatos :))) az ősz is biztosan nagyon szép lesz :))

Ismerös táj...

Szép zöld maradt minden.

Ilona,kevés olyan hely van mely szív dobannását meglehet hallani Pestről és ősi lélek szellője festi színesre ...

Sík Sándor: A Hargitán

Bolyongok a Hargita gerincén.
Köröttem az élet megint szép.
Nevet rám a zöld hegykoszorú,
Alszik bennem ami szomorú.

Állok, mint az Isten fenyője,
Nem gondolok múltra, jövőre.
Elcsituló kisgyerek szívemmel
Békességet kötök a jelennel.

Fejem fölött sasmadár kerengél.
Te madár, ha értem lejönnél!
Megtanítnál szárnyat bontani!
Most kellene ament mondani.

iiilona, csak így lehet kibírni. A hétköznapok szürkeségét, a mindennapi rohanást néha meg kell szakítani. Ilyen csodálatos fotókat kell nézegetni, közben verset olvasni, és máris jobbá válunk! Ennek a tájnak a szépsége magával ragadó, felemelő érzést ad az embernek. :) ♥ :)

Valóban gyönyörű fotókat láthatunk itt az indán, és tippeket, hogy még mit fotózzunk le, hova menjünk. Nem olvastam még ezt a regényt, meg fogom nézni. Ha már Jókai Anna, akkor megint egy kis idézet, szerintem ez is illik ehhez a képedhez. A csend, amely bennünk van, néha álljunk meg és figyeljünk rá.
Jókai Anna: Vasárnapi levelek “Mert a belső csend a legfontosabb. Az ordító világ közepette a lélek egyenletes, alig borzoló hullámzását megteremteni; azt az életérzést, hogy Énünk legbelső titokszobáját nem rombolhatja össze semmi; vagyok, aki vagyok, még fájdalomban is vagy örökös csatazajban.”