a növényzet között

Ma gyönyörű napfényes délután, nyakamba kaptam a f.gépet, és kiindultam egy kis sétára a ház körül. Mielőtt elindultam, hallottam, hogy a házunktól nem messze fácánkakas kokatol... a hangja nagyon feltűnő.. kisétáltam, de nem számítottam arra hogy ott is marad. Aki mezőn találkozott már fácánnal, tudja, hogy jó pár méter távolságban vannak az emberektől, elfutnak olyan gyorsan, hogy csak úgy porzik utánuk a föld, tehát nagyon távoli fotót lehet csak készíteni..
Nos.. a legnagyobb ámulatomra a házunktól 50 méterre ott mozgott valami a bokrok között.. megálltam, és .. nos az eredmény ez és a következő pár fácános kép. Nem annyira szuper fotók, de nekem az.. életem első ilyen képe egy olyan állatról, amit nem vadlesből etetve, hanem testközelből az élőhelyén fotózhattam.