Végtelen nyugalom (Naplás-tó)

Egy korántsem izgalmas hétfői sulinap után (már miért is lenne izgalmas??) hirtelen felindulásból elkerekeztem a Naplás-tóhoz. A nyugalomra, szépségre ott bármikor rátalál az ember. Már hazafelé indultam, ez a kép volt az utolsó, amit ellőttem. A víztükör simasága miatt jól láthatóan tükröződő árnyékok (a szemközti fűzfák árnyékai) csak növelik a képből sugárzó teljes nyugodtságot. A stég le volt zárva, így is a leláncolt kapu mögül próbáltam művészi hajlamaimat kiélni.