Köd-játék (Börzsöny, Csóványos kilátó)

Október végén. Ilyen vers sajnos nincs, de mégsem írhattam, hogy szeptember végén. Egy hirtelen jött ötletem hatására keltünk útra a Börzsöny lábához apával és öcsémmel. Csendben haladtunk; én elöl lépkedtem új bakancsomban. Mindig is szerettem a Börzsönyt. Legmagasabb pontjának kilátójában is többször megfordultam már: a Csóványos ismerősnek tekinthetett már engem. Emlékszem: szeles, csípős, kellemetlen időnk volt. Ám ez sem rettentett el. A csúcshoz közeledve egyre nagyobb szél, s köd fogadott minket. A kilátóba vizes lépcsőfokokat megmászva juthattunk fel. A szél haragosan süvített fülünk mellett, s csak úgy sodorta az átlátszó köd-csomókat. Egy röpke pillanatot örökít meg képem ebből a misztikus köd-világból.