21

A személyes dokumentáció szereplője Ifjú Preisinger Béla, aki 1915-ben született, Magyarországon. Sváb szülők gyermekeként élte ifjúságát, ami sajnos nem volt eseménymentes. Egy fiatalkori betegség miatt szeme világát majdhogy elvesztette, gyengénlátóként élve mindennapjait, betanított gépkezelőként dolgozott a MOM egyik üzemegységében. A második világháború kitörése után nem sokkal az Optikai Műveket külföldre telepítették, ezzel munkahelye végleg megszűnt, maga fogyatékkal élő fiatalként nehezen talált számára is megfelelő állást, így sok esetben mélyszegénységben tengette mindennapjait. Ennek tetőfokaként 1946-ban rákerült arra a listára, akiket a kollektív bűnök vádja miatt kitelepítésre ítéltek. A gyakorlatban ez olyan jelentéssel bírt, hogy egy háború által mélyen sújtott német régióba telepítették volna, amely idegen nyelvi környezete felvállalhatatlan egy látássérült, pusztán anyanyelven beszélő fiatal számára. Maga a kitelepítési lista öt nap fellebbezésezi határidőt biztosított minden megnevezett számára. Amennyiben nem igazolja hitelt érdemlően ártatatlanságát, és kicsúszik a határidőből, számára a kollektív kitelepítés tulajdonképpen egyet jelent a halálos ítélettel. Lássuk, milyen okmányok alapján lehetett a kitelepítési lista határozatát megcáfolni, de előtte ejtsünk pár szót a hazánkban élő sváb kisebbség fogalmáról.